Megjelent: Műhely, 2008. május 5.
Magyar Egyetemi És Főiskolai Sajtó Egyesólet Év riportja díj 2008
Mi kell ahhoz, hogy elkerüljük a nagy koppanást, mikor ráébredünk, hogy komoly nehézségek árán megszerzett diplománk ellenére sem vagyunk olyan kelendőek a munkapiacon, mint vártuk? Mik azok a hiányosságok, melyek a leginkább akadályozzák a frissdiplomások elhelyezkedését? Egyáltalán: mennyit ér ma a diploma? Riportomban ezekre a kérdésekre kerestem a választ.
A 24 éves Kornél tavaly szerezte meg nem kis fáradsággal vegyészmérnöki diplomáját. Az utolsó tanévben már több kilós, brosúrákkal teli szatyorral tért haza a különféle állásbörzékről, egy állásközvetítő portált állított be böngészője kezdőlapjának, a hárombetűs gazdasági magazint pedig már megszokásból is középütt, az álláshirdetéseknél nyitotta ki. Miközben diplomaosztóján a rektor és más fontos személyiségek a Nagybetűs Életről szónokoltak (Micsoda fárasztó közhely! Egyáltalán, mikor kezdődik az a bizonyos nagybetűs? Ezt mondták már általános iskolai ballagáskor, majd érettségikor, most akkor hogy is van ez?), ő lélekben már a jövő hétre beütemezett állásinterjúra készült. Hosszas mérlegelés után választotta ki álmai vállalatát, ahol végre az őt leginkább érdeklő szakterülettel foglalkozhat, kedvező fizetés és előrelépési lehetőségek mellett. Boldog izgalommal nézett a pályakezdés elé, már a nyakában érezte az áhított cég beléptető mágneskártyáját. „Igazából a család és a rokonok tanácsára jöttem erre a szakra, tizennyolc évesen még fogalmam sem volt, mit kezdjek az életemmel. Habár az alapozó tárgyakba, mint a matek, majd’ beleszakadtam és ilyenkor elbizonytalanodtam, megéri-e a diploma a befektetett energiát, szakirányra kerülve azért megtaláltam a számításomat és már nem bánom, hogy idejöttem.”- mesélte nekem Kornél, bízva abban, hogy ötéves fáradozásának meg is lesz a gyümölcse a munkaerőpiacra lépéskor.
Hiába rágott át minden „tíz biztos tipp az állásinterjún” című irományt az interneten, hősünknek talán pont egy tizenegyedikre lett volna szüksége. „Azt mondták: köszönjük szépen, majd értesítenek… És ennek már két hete.”- szomorkodott Kornél egy korsó sör mellett, azt elemezgetve, vajon hol hibázott a meghallgatáson. Határozottnak mutatta magát, nem riadt meg a váratlan kérdésektől sem, idegennyelv-tudását is megcsillogtatta, ráadásul a legújabb divatnak megfelelő nyakkendőt kötött, úgy látszik azonban, mindez nem volt elég, hogy megkapja az álomállást. Ahelyett, hogy hümmögve csóváltam volna a fejem, azt javasoltam neki, keressünk fel egy szakértőt, hátha úgy tisztábban látunk.
Így is lett. Mint Joó Zsuzsanna karriertanácsadó elmondta, Kornél esete egyáltalán nem egyedi. Attól tart, sok fiatal nem gondolja át jelentkezéskor, hogy mire is mehet majd a megszerzett diplomájával, inkább a szülők tanácsát vagy osztálytársaik választását követik. „Nem tudnak, vagy nem akarnak kicsit előbbre gondolni, hogy mi várható mondjuk öt év múlva. Mikor aztán szembesülnek az elhelyezkedés nehézségeivel, elkeserednek, és hamar feladják az álláskeresést, vagy legalábbis megelégednek diplomát nem igénylő munkákkal.” –véli Joó Zsuzsanna, aki mindemellett nem javasolja a diplomák halmozását sem, hiszen a további tanulással a fiatal újabb öt évet hagy ki az életéből szakmai tapasztalatszerzés nélkül, ezt pedig egy addigra 25-28 éves embernek már „nem nézik el” a munkáltatók. Újabb diploma szerzésébe inkább tíz év múlva érdemes belefogni, mikorra az ember már épp kifáradna, kiégne, illetve új szakterületek, foglalkozások jelennek meg a horizonton. Megkérdezett tanácsadónk tapasztalata szerint a tíz évvel a diploma megszerzése után hozzá fordulók jelentős része már nem eredeti szakmájában dolgozik. Joó egyébként a bolognai képzésben bachelor fokozatú diplomát szerzett hallgatóknak is inkább a munkavállalást javasolja, mint hogy további két évet töltsenek el mesterképzésben. Szerinte a munkáltatót csak felerészben érdekli, hol és mit végzett a jelentkező, ami fontos, hogy azonnal hadra fogható munkatársat kapjon. „Persze még nem tudjuk, az élet hogyan fogja ezt igazolni, de szerintem attól nem fog senki többet keresni, hogy elvégzi a mesterképzést. Ha jó állást szeretnél, akkor felesleges. Akkor érdemes, ha elismerésre, presztízsre, több tudásra vágysz.”
Kovács Pál a versenyszféra helyett inkább erre vágyott, így lett a BME doktorandusza. „A diploma a PhD képzésnek szükséges, de nem elégséges feltétele, a pluszpontokat adó tevékenységeken (TDK, demonstrátorság, tanulmányi versenyek) túl egyfajta habitus is kell hozzá: igény a kutatásra és az oktatásra”- magyarázza Pál a Sóhajok hídja alatt állva, miközben az újabb állásinterjújáról érkező Kornélra várok. „Az iparban eltöltött éveket és egy három éves doktori képzést nem lehet összehasonlítani. Hogy az egyik vagy másik értékesebb neked, az belülről jövő ítélet.”- feleli kérdésemre, miszerint nem lett volna érdemesebb inkább a piacon kamatoztatnia megszerzett tudását. „Egy kiló almát és két doboz villanykörtét sem lehet összehasonlítani, egyszerűen azért, mert más a rendeltetési céljuk, még ha a forma hasonlít is. Doktorandusznak lenni jó. Mindennapi örömforrást jelent, ha azzal foglalkozol, amivel szeretnél, ami érdekel, ami motivál.” PhD hallgatóként visszatekintve Pál immár egyértelműen jó döntésnek tartja, hogy annak idején egyetemre ment középiskola után: „Ha megnézem a kortársaimat, akik nem tanultak tovább, akkor azt látom, hogy nekem sokkal több lehetőségem van, általában gazdagabbak az emberi kapcsolataim, változatosabb kikapcsolódási lehetőségekkel rendelkezem és népszerű szóval versenyképesebb, mobilabb vagyok náluk a munkaerőpiacon.” Bor Gábor, a frissen végzett biomérnök is csatlakozik a társalgáshoz: „Diploma nélkül nehéz érvényesülni, mert sok esetben úgy tekintenek rá, mint egyfajta garanciára az általános műveltségre, problémamegoldó képességre vonatkozóan.”
„A lényeg az értékteremtés, amelyre a diploma megszerzése alatt képessé válik egy fiatal, valamint sokat ér az egyetemi évek alatt megszerezhető kapcsolatok és az embert formáló közösség hatása. Nem a diploma, mint papír a fontos, hanem az út, ami alatt eljutunk a diploma átvételéig.”- vonja le a következtetést egy buddhista szerzetes nyugalmával Pál. Időközben befut Kornél is, aki viszont a legkevésbé sem nyugodt: „Minden jól indult az interjún, azt hiszem felkeltettem az érdeklődésüket. Aztán a gyakorlati tapasztalataimra kérdeztek rá és itt már bajban voltam… Attól tartok, az sem tetszett nekik, hogy 200 ezres kezdő fizetésben gondolkodtam.”
Kornél ezzel sincs egyedül, a 2007-es Műegyetemi Állásbörzén szereplő vállalatok közt készített felmérés szerint 22,1 százalékuk panaszkodott a BME-s frissdiplomások szakmai tapasztalatának hiányára, így ez a második legnagyobb probléma a nyelvtudásbeli hiányosságok után, melyet a cégek fele kifogásolt. Az elvárt bért illetően pedig sok pályakezdő diplomás a fellegekben jár: az AIESEC Magyarország felmérése szerint kezdő fizetésnek ugyan beérik nettó 160 ezer forintos havi jövedelemmel, de már egy éven belül 220 ezerre számítanának.
Kornéllal ezúttal úgy döntünk, egyenesen az Oktatási és Kulturális Minisztériumot keressük meg, hogy nekik szegezzük a kérdést, mennyit is ér a diploma manapság. „Nemzetközi összehasonlításban is kiugróan nagy Magyarországon a diplomások bérelőnye. A diplomások átlagosan több mint kétszer annyi fizetést kapnak, mint a középfokú végzettségűek” –állítja Dr. Rádli Katalin, az OKM Felsőoktatási Főosztályának helyettes vezetője, aki szerint a felsőfokú végzettségűek előnyei az élet számos területén megragadhatóak, így a fogyasztásban, az életkörülményekben, sőt, az egészségi állapot tekintetében is.
Sajnos viszont az is tény, hogy jelenleg a munkaügyi központokban regisztrált pályakezdő munkanélküliek immár 15%-át a felsőfokú végzettségűek teszik ki, a szám pedig ennek többszöröse is lehet, mivel a diplomások ritkábban jelentik be magukat munkanélküliként, mint a csak érettségivel, vagy szakmunkás végzettséggel rendelkezők. Mielőtt azonban borba fojtottuk volna a kilátástalannak tűnő jövő miatti bánatunkat, megkerestük a BME Karrier Irodájának tanácsadóját, Kiszely Gabriellát, aki ránk, műegyetemistákra nézve sokkal kedvezőbb adatokat tudott felmutatni. „A BME dobogós helyen van rangsorolva mind a műszaki, mind pedig a gazdasági tudományokat oktató egyetemek között, legkeresettebbek a villamosmérnöki, gépészmérnöki, informatikusi diplomával rendelkezők.”- magyarázza Kiszely, majd megmutatja nekünk a frissdiplomások esélyeit elemző tanulmányt, mely a 2005-ben és 2003-ban végzett műegyetemisták kérdőíves utókövetésén alapul. Eszerint a 2005-ben végzettek körében a munkanélküliek részaránya csupán 1,1%, lényegesen alacsonyabb tehát a pályakezdő diplomások országos átlagánál. Az első munkahely megtalálásának átlagos ideje a BME-sek közt az elmúlt négy évben 2,4 hónapról 1,6 hónapra csökkent, ez szintén nagyságrendekkel kedvezőbb az összes frissdiplomásra vonatkozó adatnál.
Van okunk tehát arra, hogy bizakodóak legyünk az álláskeresés terén, még ha le is kell számolnunk néhány irreális elképzelésünkkel. „Az utóbbi két hónapban különféle alkalmi munkákat végeztem: kérdőívezést, promóciót többek közt…” –mesélte Kornél legutóbbi találkozásunk során.- „Természetesen nem adtam fel, hogy végzettségemnek megfelelő munkát találjak: folyamatosan követem az új lehetőségeket, hirdetéseket és rengeteg helyre elküldtem az önéletrajzom. Talán belevágok egy gyakornoki programba is.” Mindemellett érdemes minél tudatosabban készülni az álláskeresésre, minél hamarabb, már az egyetemi évek során megismerni, választott szakterületünk mely szegmense az, amelyben a legtöbbet tudunk fejlődni, és ahol reális esélyünk van az elhelyezkedésre.
Balog Dániel
Keretes anyagok: Hidasi Péter
Regionális bérkülönbségek
Magyarországon belül a pályakezdők elég jelentős bérkülönbségekre számíthatnak a különböző térségekben. A közép- és észak-magyarországi régiókban akár kétszer annyit is kaphat kezdő fizetésnek egy frissdiplomás, mint a Dél-Dunántúlon. A teljes munkavállalók arányában 9 olyan megye van, ahol az átlagfizetések a bruttó 155 ezer forintot sem haladják meg. A legrosszabbul Békés megyében, a legjobban Budapesten fizetnek ugyanazért a munkáért.
Budapesten az olyan szakmákban, ahol lényeges eltérés van a bevallott és a ténylegesen kapott jövedelem között, vidékhez képest akár a dupláját is meg lehet keresni szürkén. Jellemzően ilyenek az orvosi, ügyvédi, autó- és villanyszerelői, vagy taxisofőri munkák.
Külföldi viszonylatban főleg a magas adóterhek miatt számít rendkívül kevésnek az itthoni fizetés. A közeli országok közül Szlovákiában a bruttó bér 80, Csehországban 70, míg itthon csak az 57 százalékát vihetjük haza. A nettó fizetéseket tekintve azonban még élesebben látszik a különbség, a csehek 60 százalékkal, a szlovákok 30 százalékkal több pénzt keresnek átlagosan.
Legkeresettebb pályakezdők
A Haszon Magazin felmérése szerint gépész- és villamosmérnökök iránt a legnagyobb a kereslet, mindkettő Európa-szerte hiányszakma. Nyelvtudással és szakmai tapasztalattal az elhelyezkedés és karrier külföldön is garantált. Általánosan elmondható, hogy a mérnökké válás útja nem könnyű, de megéri a fáradozást. A kezdő fizetések 210-220 ezer forint körüliek, és ez néhány év munkatapasztalat után könnyen a 300 ezret is meghaladhatja itthon.
Alig marad el mögöttük a mérnök-értékesítő, ami nagyon kapós szakma, mivel két, egymástól távol álló szakterületet egyesít. Jól kommunikáló, szociális érzékkel rendelkező mérnök hallgatók előnyben.
A programozói állás némi visszaesés után ismét előtérbe került, és megfelelő önképzéssel, illetve tapasztalattal elég magas fizetésekre lehet számítani. Egy kezdő Java programozó 300 ezer forintot is hazavihet.
Utánuk jön a vállalatirányítási rendszerekért felelős gazdaság informatikus, aki a legmagasabb fizetésre számíthat a szektorban. Majd a pénzügyi tanácsadó, mérleglépes könyvelő következik.
A listán szerepel több olyan hiányszakma is, melyek már középfokú végzettséggel is végezhetőek. Ilyen az asztalos, CNC esztergályos, autószerelő. A fizetéseik pedig akár meg is haladhatják az egyetemet végzettekét.
