2011.03.30.
00:14

Írta: Balog_D

Ecsetet Excel helyett, avagy vissza a hagyományos szakmákhoz?

Megjelent: Műhely IX. évfolyam 3. szám, 2011. március 21.

Feleslegesnek, érdektelennek érezzük munkánkat, és inkább nem is kezdünk bele elmagyarázni nagyszüleinknek, mi a dolgunk „key account managerként”? Több alkotásra vágyunk, mint a bullshit bingó kitöltése egy unalmas „meetingen”, ámde kevesebb stresszre?
Riportom diplomás és végzős fiatalokról szól, akik zsenge tizennyolc évesen hozott döntésüket korrigálva, vagy akár teljesen felülírva, a társadalmi elvárások alapján magas presztízsűnek tekintett szakmájuk helyett vagy mellett kézzelfogható és számukra szerethetőbb mesterségek felé fordulnának.
 
Amint egyetemi levelezőlistákon beharangoztam készülő cikkemet, példátlan mértékű érdeklődést tapasztaltam, kíváncsi voltam tehát, hogy látja a kérdést egy karrier-tanácsadó. „Hozzám ebben a helyzetben leginkább 25-28 évesek fordulnak, mögöttük már gyakorlat is van, csalódásaik saját élményen alapulnak.” - kezdi Joó Zsuzsanna – „Műszakiakra, vagy orvosokra ez kevésbé jellemző, inkább közgazdászokra, jogászokra, értékesítésben, marketingben, banki területen dolgozókra.” Az előbb említett szakmákra ugyanis - az időben, energiában kiemelten nagy energiabefektetés mellett - jellemző a hivatástudat és elkötelezettség, utóbbiak esetében viszont gyakori a kényszerpálya. „Elsősorban családi nyomás révén, másodsorban a jó pénzkereset reményében, mint inkább a tényleges érdeklődés miatt választottam” – magyaráz Dávid, nemzetközi gazdálkodás szakos hallgató, aki, noha képességei e szakhoz megfelelőek, szíve szerint egészen mással foglalkozna. „Ha nem ebbe a kapitalista, pénzvezérelt világba születtem volna, szakács lennék és szeretnék is komolyabban tanulni ezen a téren, akár a jelenlegi végzettségem elérése után is. A főzés számomra a tényleges, materiális világhoz leginkább kapcsoló dolog, egyfajta szenvedély.” A kézzelfogható dolgok iránti vonzódás különösen erős lehet a felsőoktatás gyakorlatot nélkülöző elméleti jellege miatt is, melyre interjúalanyaim szinte egyöntetűen panaszkodtak.
Mások lelkesen vágtak bele tanulmányaikba, ám később csalódniuk kellett. Georgina, kommunikáció szakos hallgató gyakornokként több online portálnál szerzett tapasztalatot. „Meggyűlöltem a médiát, azt a mocskot, amiben az embernek vájkálnia kell. Két téma ment mindenhol: a politika és a bulvár. Mindkettőt gyűlölöm.” Mások számára a munkahelyükön tapasztalt felszínesség, a valódi szakmai kérdések helyetti üres fontoskodás, a stressz, vagy a korrupció a csalódás oka. „Azt látom, hogy az emberek sokkal inkább elfogadják, hogy rosszul működő rendszerbe kell betagozódniuk, ha megélhetésüket valamilyen módon fedezni akarják, semmint változtatni mernének.” – vallja Dorottya, környezetmérnök és leendő mérnöktanár.
„Sokaknál – még ha nem is ismerik ezt fel - nem a szakválasztással, hanem a rendszerrel van probléma, amely letöri a világmegváltó gondolatokat. Például elmennek egy multihoz, ahol szinte szellemi betanított munkára alkalmazzák őket, erősen beszabályozott struktúrában.” – magyarázza Joó Zsuzsanna.
Nem kerülhető meg az egyén felelőssége sem. „A megfelelő munkahely megtalálása azon diákok körében problémás, akik egyetemi éveik alatt »csak úgy elvoltak« az intézményben, nem tudtak mit kezdeni magukkal. Aki ambiciózus, kellő mértékben »törtető«, jó értelemben akaratos, biztos, hogy fog a saját személyiségéhez és tudásához passzoló munkát találni.” – vallja Zsolt, elégedett közlekedésmérnök hallgatóként.
A váltás lehetősége tehát a kezünkben van, akár egyetemi tanulmányainkhoz kapcsolódó, akár attól távoli, ám hozzánk közel álló szakmában szeretnénk dolgozni.
 
Kezünk erejével
 
A csalódottság önmagában rossz tanácsadó. „Legelkeseredettebb ügyfeleim úgy érzik, hogy nincs látható eredménye a munkájuknak, szemben azzal, aki kenyeret süt, vagy kemencét épít.” – kezdi Joó. – „A kézzelfogható szakmák esetén azonban a kívülálló sokszor a szép végeredmény, mondjuk egy ízletes sütemény, vagy egy gyönyörű esküvő alapján alkot idilli képet. Nem látja, amikor éjszaka, hétvégén is a forró sütő fölött görnyedezik a cukrász, vagy a hisztis menyasszonnyal egyezkedik a rendezvényszervező. És persze tudni kell azt is, hogy a kedvelt szakmák – ilyen ma a fodrász, a kozmetikus, a fitnesz-, vagy jógaoktató - nagy részét vállalkozóként érdemes csak végezni. Alaposan körül kell járni az adott szakmával járó lehetőségeket, anyagi, lelki, és egészségügyi kockázatokat.”
„Ez a szakma kimerítőbb, mint azt bárki laikus hinné, hosszú távon nem csinálnám. A végigdolgozott nyár végére már szerszámot sem akartam a kezembe venni, annyira belefásultam.” – meséli Zoltán, műszaki menedzser hallgató, aki egy otthoni házfelújítás során került kapcsolatba a festő-mázoló szakmával, melyet mester mellett tanult ki. „Megtetszett, hogy a csúnyából szépet csinálhatok, olykor nem is rossz pénzért. Alkalmi munkának tökéletes, ami befolyik, mind az egyetemi tanulmányaimra költöm. (kollégium, jegyzetek, létfenntartás). Persze sokszor kell okosan gondolkodnom, hogy ne használják ki az erőmet, és időben kifizessenek.”
 
Mesterségem címere…
 
Ha kellően eltökéltek, megfontoltak és persze szerencsések vagyunk, vállalva a szakma kitanulásával járó szellemi és anyagi terheket, az érdeklődésünknek valóban megfelelő munka megtalálása koronázhatja fáradozásainkat. „Kézzel végezhető, hagyományokkal bíró, igazi mesterséget szeretnék tanulni, elsősorban bőrdíszművességet. Lenyűgöz, hogy adott egy munkafolyamat, melyet egy szépséges, konkrét eredmény zár le. Semmi elméleti rágódás, csakis az alkotás valósága.” – magyarázza Dorottya, érzékeltetve az ember kreativitás iránti, gyakran elfojtódott vágyait.
„Képességeim és irányultságom ellenére hagytam magam lebeszélni arról, hogy művészeti pályára menjek, a családom szerint éhen halni” – meséli Georgina, aki miután kiábrándult a médiából, visszatért a gyökerekhez. – „Utánanéztem, hogy mit csinál egy kereskedelmi grafikus, és tetszett a gondolat, hogy ez jelentse a jövőmet. Erről az átlagember is tudja, hogy mi fán terem, míg a kommunikációs szakembereket kevésbé becsülik meg. Autodidakta tanulás és kétéves OKJ képzés után, fél év alatt el is helyezkedtem. Tele vagyok itthonról végezhető munkákkal, honlapot tervezek, és egy magazinnak készítek illusztrációkat. Kívánhat-e ennél többet egy kezdő grafikus?”
A megtanult szakma pedig, akár a biciklizés képessége, nem vész el, hobbiként is űzhető. „Egy éve tevékenykedem egy ingatlanfejlesztő cég projekt menedzsere mellett, fél éve pedig egy üzemeltetéssel foglalkozó cég ügyvezető igazgatója lettem. A munkámat nagyon szeretem, változatos és kihívásokkal teli.” – meséli a műszaki menedzser szakot végzett Emese, aki az ötvösséget szeretné kitanulni. „Mindig is vonzott a divat és az ékszerek, az üzletekben egy-egy jó ötlet láttán úgy gondolom, hogy én magam ebből többet tudtam volna kihozni. Ezért szeretném hobbiból elkezdeni, és persze a munkában felgyülemlett stresszt is jól le tudnám vele vezetni.”
 
Határtalan lehetőségek
 
„Munkájuk miatt elkeseredett ügyfeleimmel gyakran oda lyukadunk ki, hogy rákérdezzek, mi is az életcéljuk?” – mondja Joó Zsuzsanna. - „Napjaink jellegzetessége az önmegvalósítás keresése, azonban szerintem vége annak az időszaknak (ha egyáltalán volt valaha ilyen kor), amikor az emberek többsége a munkájában találja meg azt. A munkán kívül töltött idő azonban lehet minőségi. Aki boldog családban, tartalmas kapcsolatban él, vagy értelmes szabadidős elfoglaltságai vannak, lehet annyi örömforrása, hogy ezek helyettesítsék a munka örömét.”
Azért sincs ok elkeseredésre, mert napjainkban az életpályák egyre változatosabbá válnak. „A végzettség nem kell, hogy determináljon. Inkább tegyük fel a kérdést: hány évig tudunk az adott területen jó kedvvel dolgozni? Nyugaton egyre gyakoribb az úgynevezett kiszállás jelensége, azaz hogy magas végzettségű és beosztású emberek lépnek át – általában 30-45 évesen – kevesebb stresszel és kisebb felelősséggel járó, a meglévőtől teljesen eltérő munkakörbe, az alacsonyabb fizetés ellenére is. A túlzott kiégéstől ösztönösen menekülnek, hogy pár évig erőt gyűjtsenek. Például kisvállalkozást indítanak, kávézót nyitnak, de tudok olyanról is, akiből síoktató lett. Az életmódváltás gyakran véglegesül, hiszen aki egyszer megkóstolta a szabadságot, nehezen megy vissza a mókuskerékbe. Egyébként magam is kiszálló vagyok, mielőtt karrier-tanácsadásba kezdtem, főszerkesztőként dolgoztam.” – meséli Joó Zsuzsanna. – „Mindenki életében előfordulhatnak parkolópályák, munkanélküli időszakok, a legtöbbünk útja nem egyenes, mindig tanulhatunk, úgy formális, mint autodidakta módon.” Így előbb-utóbb mindenkinek meg lehet az esélye arra, hogy egy számára valóban érdekes munkát találjon.
 
Balog Dániel
 
 
Keretes írások:

 Mire jó az OKJ?

 A betűszó jelentése Országos Képzési Jegyzék, vagyis az államilag elismert, akkreditált képzések jegyzéke, a mérlegképes könyvelőtől a műkörömépítőig. A moduláris szerkezetű rendszer igen széles spektrumot fed le, az iskolai végzettséget nem igénylő, fizikai munkakörre alkalmassá tevő képzésektől a felsőfokú végzettségre épülőkig. Az első szakképesítés megszerzése nappali, iskolai rendszerben 18-22 éves kor között díjtalan, a diplomások számára is. Diákigazolvány, és esetenként egyéb kedvezmények is elérhetőek. 22 éves kor felett iskolarendszeren kívüli OKJ tanfolyamon lehet részt venni, képzési díj ellenében. Az OKJ képzések általában 1-2 évig tartanak. Bizonyos képzések plusz pontokat jelenthetnek felsőoktatási felvételinél. Az itthon elvégzett képzést külföldön érvényesíthetjük, néhány egészségügyi, építészeti szakképesítést pedig automatikusan elismernek az EU-ban.

 Vargabetűk

 A pályaelhagyás fogalma a gazdasági szerkezetváltás következtében egyre nehezebben definiálható, hiszen megnőtt azon végzettségek aránya, amelyek nem feleltethetőek meg egyértelműen egy-egy foglalkozásnak. Az Educatio Nonprofit Kft. 2010-es vizsgálata alapján a hallgatók 5%-a állította biztosan, hogy nem a tanult szakterületén fog elhelyezkedni. Az orvosi, a művészeti, a műszaki, az informatikai és agrár szakokon ez az átlagosnál kevésbé, a gazdaság-, a társadalom- és bölcsészettudomány esetében az átlagosnál gyakrabban jellemző. A pályaelhagyást nem tervező megkérdezettek kétharmada úgy véli, hogy végzés után 1-2 éven belül számára megfelelő munkakörben helyezkedhet el. Leginkább az informatikai, a műszaki, az orvosi és a katonai területen tanulók optimisták, míg a pedagógusok a legkevésbé. A pályaelhagyást tervező hallgatók döntése a szakmai érdeklődés megváltozásán és a jobb egzisztenciális lehetőségeket kínáló pályák iránti vonzerőn alapul.

Szólj hozzá!

Címkék: műhely stressz pszichológia riport bullshit ifjúság munkahely pályaválasztás munkaerőpiac 2011 önmegvalósítás munkáltató

A bejegyzés trackback címe:

https://balogdaniel.blog.hu/api/trackback/id/tr72881175

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.