2009.11.21.
11:02

Írta: Balog_D

Hittel élni az egyetemen

Megjelent: Műhely, 2009. november 9.

Mint ahogy a többi cikk esetében is, a blogra nem a nyomtatásban megjelent, szerkesztett, hanem a "vágatlan" verzió kerül fel.

Fekete ruhában, álmos vasárnapi hajnalokon szomorú öregasszonyok baktatnak az üresen kongó templomok felé rózsafüzért morzsolgatva – sok fiatalban valami ilyen kép él a vallásról. A 15-29 évesek valamivel több mint 40%-a nem tagja semmilyen felekezetnek, hitközségnek és templomban is legfeljebb családi események miatt fordul meg. A fenti sztereotípia azonban nagyon távol áll a valóságtól, hiszen egyetemünkön is számtalan fiatal számára élete fontos tényezője az Istennel való kapcsolat, a hit, mely közösséget formál és eligazít a mindennapok útvesztőiben. Riportunkban különféle vallást követő egyetemi, illetve ifjúsági vallásos közösségek vezetőivel, tagjaival beszélgetünk.


A megkérdezett közösségek a rendszerváltozás idején, vagy utána jöttek létre, többnyire lelkes aktivisták önszerveződő, alulról jövő kezdeményezéséből kinőve. Tevékenységük – mint látni fogjuk - nem merül ki a közös szertartásokban. Kampuszunk mellett, a Magyar Szentek Templomában tartja találkozóit a Műegyetemi Katolikus Közösség - népszerű nevén Közi, melyet Stolczenberger Róbert villamosmérnök hallgató vezet. Azok mellett, akik a szentségeket - keresztség, bérmálás, házasság - akarják felvenni, sokan lelki támogatást, közösséget keresnek maguknak, vagy olyan konkrét kérdésekben kapnak segítséget, mint az albérlet-közvetítés. „Legfontosabb programunk a csütörtöki összejövetel. Ilyenkor a bennünket érintő vallási és világi kérdésekről (pl. keresztény életforma, párválasztás) beszélgetünk kisebb csoportokban, evangéliumi részek segítségével, vagy meghívott előadók közreműködésével, majd lelki vezetőnk, Matolcsy Kálmán atya mond néhány összefoglaló gondolatot.” Veszelka Tamás egyetemi lelkész, a Budapesti Református Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet vezetője, mely főként, de nem kizárólag a vidéki hallgatókat célozta meg: „egy kis sziget kívánunk lenni azok számára, akik nem tartoznak Pesten sehova, de tartósan itt vannak”. Programjaikon, például a Kapcsolat Klinika nevű önismereti csoporton, vagy karitatív akcióikban 80-100 ember vesz részt. Körmendy Petra, aki az Evangélikus Egyetemi Gyülekezetet vezetése mellett Petrapap néven blogol, körül valósággal pezseg az élet. „A programjaink olyanok, mint az örvény. A Láthatatlan színház, vagy a gospel kórus az, ahová a külsősök is gyakran jönnek, aztán ezen belül vannak a hitről szóló alkalmak, lelki gyakorlatok, majd következik az örvény legbelső része, az istentisztelet, amin mindenki közösen ünnepel, innen táplálkozik az egész.” A Zsidó Fiatalok Magyarországi Egyesülete a zsidó hagyományok, kultúra bemutatása mellett alkotóköröket, szórakoztató programokat szervez. Mint elnökük, Weisz Péter elmondja, a tagság összetétele változatos, a vallásosak mellett sokan a szokásokat nem tartják, csak származásilag zsidók, sok fiatal későn ismerhette csak meg ősei származását.

Ne vígy minket a kísértésbe


Kíváncsiak voltunk, vallásos fiatalként megkérdezettjeink hogyan élik meg az egyetemista élet néhol igencsak „világias” oldalát, például a kollégiumi bulik „kötelező” italozásait. „Jó, ha az ember megismeri a körülötte lévő világot –vallja Stolczenberger- ugyanakkor jobb, ha ésszel bánik ösztöneivel. Az egyetemi gólyatáborok túlkapásai miatt döntöttünk úgy, hogy elindítjuk a Keresztény Gólyatábort.” E próbálkozásban a reformátusok is részt vettek. „Ugyanakkor – kezdi Veszelka - hitünk és meggyőződésünk szerint, Jézus szavait idézve sóvá és kovásszá kell lenni ebben a világban, nem vonulhatunk ki belőle. Jobb, ha szeretettel és semmiképpen nem elutasítóan, vagy megbélyegzően, a határokat bölcsen megtartva részt veszünk benne.” Az evangélikus Körmendy máshová helyezi a hangsúlyt: „Hiszek abban, hogy felnőtt emberek vagyunk, önálló döntésekkel. Ha valakinek ez a személyes istenhitével nem egyezik, az nem megy ilyen helyekre, ha be akar rúgni, berúg. Nem nekem és nem is az egyháznak kell megmondania, hogy ki mit csináljon. Nagy hibának tartom, hogy Krisztus evangéliumát a XIX. századi viktoriánus erkölccsel összekeverik. Nálunk előfordulhat, hogy »beszólnak« nekem prédikálás közben, nálunk ér, hogy véleményed legyen, ér, hogy gondolkodj, hogy aztán válaszokra találj, helyet találj magadnak, és odaadd magad Isten szeretetének.” Ahogy a többi gyülekezetben, úgy a zsidóknál sincs egységes vélekedés e téren: míg a vallásukat szigorúan tartóknak –a speciális étkezési szabályok miatt– szinte lehetetlen ilyen programokon részt venni, akik ezt lazábban veszik, azoknak „semmilyen fejfájást nem szokott okozni.” Egy, a Paulus Evangéliumi Közösségbe - amely protestáns hitet valló keresztyén kisegyház – tartozó hallgató a következőképp vélekedik: „Egyrészt, keresztyén hitünk nem tartalmaz olyan megkötéseket, amik ebben gátolnának, másrészt nem szoktam részt venni a diákélet eme borzalmain, és nem is hiányoznak az életemből.”

Béke veletek

A nem vallásos társakkal való viszonyt megkérdezettjeink többnyire problémamentesnek nevezték. „Van az egyetemen, aki azt mondja: »jé, te is?« Van, aki érdeklődik, semleges, vagy épp néha furán néz rám, de szerintem ez is normális. – meséli Stolczenberger - A zéhákhoz pedig ugyanannyi esélyünk van, mint másoknak. Ismerőseim tudják, amúgy nem verem nagydobra, hogy katolikus közösségbe járok. Az MKK pólóját büszkén viselem.” Református oldalról is pozitív tapasztalatokkal találkoztunk: „Pont az említett Kapcsolat Klinikát szerettük volna reklámozni: délután pár tagunk kiment a Magyar tudósok körútja elé az arra hömpölygő diákokat megszólítva. Éppen aktuális témákban tettek fel – nem direkten evangéliumi tartalmú - kérdéseket. Háromszázan őszintén, kedvesen és nyitottan válaszoltak, végül ketten el is jöttek összejövetelünkre.” Körmendy is optimista. „Aki hozzánk bejön, azt érzi: itt szeretik egymást, és ha jól érzi magát, itt marad. Sok tagunk nincs megkeresztelve, ha megkérdeznéd, nem mondaná, hogy evangélikus, de itt van velünk hetente, eljön velünk koncertezni, istentiszteletre. Ez egy liberálisabb keresztény közösség, talán pont ez vonzza ide az embereket.” „Korábbi oktatási intézményekben való bemutatkozási próbálkozásainkkor alig jöttek érdeklődni. Feltételezhetően ennek oka az iskolatársak véleményétől való félelem –meséli Weisz, akinek zsidóként volt rossz tapasztalata a megkülönböztetéssel– Egyáltalán nem vagyunk zárt közösség, rendszeresen tűnnek fel új tagok, ugyanakkor 90%-uk zsidó származású. Ez inkább azért van, mert kevés nem zsidót érdekel a zsidó kultúra és hagyomány.” „Nem ért hitem miatt hátrányos megkülönböztetés, de volt olyan társam, akit bántottak emiatt” – meséli hallgatótársunk, a Keresztény Advent Közösség tagja –„inkább csak olyan beszélgetésekbe keveredtem néha, ahol a Biblia alapelvei nem nyerték el mások tetszését.”

Az egyetemisták megszólítása valamennyi közösség részéről legtöbb esetben személyes úton, ismeretségek folytán történik, melyeket több-kevesebb nyilvános bemutatkozási lehetőséggel egészítenek ki. A katolikusok, reformátusok és evangélikusok már előre invitálják az adott felekezethez tartozó gimnáziumok végzős diákjait, valamint Közös Pont ifjúsági missziójuk jelen van a különféle fesztiválokon, így a Szigeten is. „Onnan jön a legtöbb arc”-vall Körmendy a próbálkozás sikeréről, aki ezen kívül a kórussal és más programokkal is szeretne több embert a gyülekezetébe vonzani, ugyanakkor véleménye szerint: „ez nem direkt marketing, nem gondolom, hogy korrekt dolog az embereket bibliával zaklatni az utcán.” A katolikusok MKK+ nevű csoportjukkal a már diplomázottak felé is szeretnének nyitni, legtöbben pedig valószínűleg az adventi időszakban műegyetemi épületekben megtartott könyvhetükön találkozhattak velük.
Mint azt valamennyi megkérdezettünk hangsúlyozta: gyülekezete kapuja mindenki előtt nyitva áll, legyen az illető vallásos, vagy vallástalan.


Kocsis Brigi
Kunovics Gergő
Dunai Péter
-
Balog Dániel

 

Szólj hozzá!

Címkék: műhely vallás egyetem riport 2009 ifjúság

2009.11.07.
22:04

Írta: Balog_D

A felesleges mentőangyal (Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik. Magvető, 2008.)

Megjelent: Műhely, 2009. május 18.


Egyáltalán nem vagyok egy autogrammgyűjtős típus, április végén a könyvfesztiválon mégis ott álltam a Jövő Házában kígyózó sorban, hogy egy kedves, őszbe hajló frizurával is fiatalos hölgy a vásárolt könyv címoldalára kanyarítsa: Ljudmila Jevgenyjevna, én pedig azzal a tudattal távozhattam, hogy korunk egyik legjobb nagyregény-írójával találkoztam. Ismeretségünk tavaly kezdődött, mikor egy barátomtól kölcsönkaptam a recenziónk tárgyául szolgáló Odaadó hívetek, Surik című regényt, melyet azóta úton-útfélen ajánlgatok, akik pedig elolvasták, éppúgy nem tudták letenni, mint ahogy én sem. No, de mit is tud Ulickaja asszony annyira?
A hetvenes-nyolcvanas évek Moszkvájában játszódó családregénnyel van dolgunk. A főhős, Surik egy polgári értelmiségi (csonka) család egyetlen férfitagja, ebből adódóan kicsit elkényeztetett, amúgy művelt, intelligens fiatalember, akiért ráadásul bolondulnak a nők. Surik pedig kötelességének érzi megadni nekik minden téren, ami jár, legyen az szerencsétlen sorsú kazah diáklány, kubai vendégdiákkal pórul járt leányanya, középkorú rokkant nő, vagy cirkuszi törpe. Ulickaja mesterien rajzolja meg a jószándékú, ámde gyenge akaratú férfi és nőismerősei portréját, már-már perverzióba forduló tetteinek mozgatórugóit. A bűntudat, a tévesen értelmezett részvét és önfeláldozás teszi Surikot az orosz irodalom jól ismert alakjához, a felesleges emberhez hasonlatos figurává, így sodródik a regény is a húsbavágóan kisszerű végkifejlet felé.


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: könyv műhely 2009 recenzió ulickaja

2009.05.18.
20:25

Írta: Balog_D

Ép lélekkel a nehézségeken át

Megjelent: Műhely, 2009. május 18.

„Minden egész eltörött…” - írta hajdanán Ady, és a statisztikák szerint sajnos napjaink fiatal felnőttei is jól ismerhetik ezt az érzést: a magyar 18-45 éves korosztály legalább egyharmada találta szembe magát valamilyen súlyos mentális problémával élete során. Riportunkban az egyetemista és fiatal felnőtt korosztály lelkiállapotáról, pszichológiai gondjaik megoldási lehetőségeiről kérdeztünk meg szakértőket.

„A lelki, pszichológiai zavar tág fogalom” – kezdi Richter Júlia, a BME Támpont Iroda pszichológusa – „Az tekinthető a problémának, ami az adott élethelyzetben meghaladja az illető megküzdési képességeit. Mivel egyetemi közegben vagyunk, ezért a tanulási nehézségek, a párkapcsolati problémák, vagy a párkapcsolat hiánya és az abból fakadó problémák lényegesen gyakoribbak, ezenkívül előfordul többek közt szorongás, pánikbetegség, anorexia, bulémia.”
Ez utóbbi, evéssel kapcsolatos zavarok különösen a fiatal lányok körében gyakoriak Dr. Kocsi Anikó belgyógyász-pszichoterapeuta, a Nyugalompont magánorvosi rendelő munkatársa szerint. Őt az „egyszerűbb” tisztasági, ellenőrzési kényszerek mellett nem ritkán szexuális problémák miatt keresik fel, hiszen a kíváncsiság, tapasztalatlanság, szorongás együttes jelenléte könnyen előidézheti azokat. Mindemellett számos belgyógyászati betegség pszichoszomatikus, ám sajnos kevés szakember jártas mindkét területen. „Belgyógyászként gyakran kerül hozzám olyan páciens, aki már túl van több vizsgálaton és sejti, hogy problémája nem szervi eredetű, és tőlem, mint pszichotherapeutától várja a megerősítést.”- mondja Kocsi. Rendelését döntő részben egyetemisták vagy végzett értelmiségiek látogatják. „Habár ebben közrejátszhat, hogy mindig egyetemek közelében rendeltem, elmondható, hogy a mai bizonytalan helyzetben az erre a korosztályra háruló teher, az egzisztencia megteremtése hatalmas. A különféle életvezetési, lelki problémák mellett vannak olyan elmebetegségek, melyek a huszonévesek nagy terhelésével kerülnek felszínre. Nagyon értelmes fiatalok kénytelenek emiatt abbahagyni a tanulást, és ilyenkor a pszichotherápia csak kiegészítése lehet a gyógyszeres kezelésnek.”
Szorongásainkat nem ritkán önpusztító irányban próbáljuk meg semlegesíteni, alkohol, vagy drogok segítségével. „Nem csak egyetemisták, egyetemi dolgozók is megfordulnak nálunk” – meséli Márton Andrea, a kábítószerrel visszaélők törvény által előírt elterelésével is foglalkozó Katolikus Karitász “Rév” Szenvedélybeteg-segítő Szolgálatának intézményvezetője – „Sokaknak nincs más ellazulást nyújtó alternatívája, mint a marihuána. Noha egy-két használat után valóban nem válik az ember függővé, az egyik legnagyobb tévhit, hogy nem lehet rászokni, hiszen -ha testi nem is annyira-, lelki függőség könnyen kialakulhat. Mindemellett a dohányzás és az alkoholfogyasztás elkezdése is egyre korábbra, akár általános iskola idejére tolódott, és megdöbbentő, hogy a lányok is egyre többet isznak.


Ami a szívedet nyomja


„Az egyetemisták számos terhet cipelnek, sokaknak dolgozniuk is kell tanulás mellett, egyszerre több, összetett elvárásnak kell megfelelniük.”- véli Kocsival egyetértésben Márton, mikor a lelki gondokat kiváltó okokról kérdezzük. Mint kifejtette, a rendszeres drogfogyasztás mögött az előbbiek mellett, gyakran kapcsolati, származási, esetleg pszichés probléma húzódik meg. A drogfogyasztás azonban csak elfedi a fő nehézségeket, ami azért is gond, mert ha az illető évek múltán úgy dönt, hogy leszokik, a személyiségfejlődést onnan kell folytatnia, ahonnan elkezdte használni az anyagot.
A megkérdezett szakemberek között egyetértés mutatkozott abban is, hogy sokan nem képesek megfelelően oldani a bennük keletkező feszültséget, különösen, ha erre nem kapnak otthon mintát, hiányoznak a megóvó családi kötelékek, illetve a barátok, akikkel megbeszélhetik a nehézségeket. „Jó páran a szülők tudta nélkül jönnek el hozzánk. Az elterelésre járók közt van, aki külön postafiókot nyitott és oda kéreti a bíróság, ügyészség, papírjait, és egyenesen kéri, hogy ne is telefonáljunk haza.” - kezdi Márton – „Elég szomorú, hogy nem meri felvállalni a családja előtt. Ha otthon nem tud erről őszintén beszélni, akkor bele sem merek gondolni, még mi mindenről nem tud nyíltan szólni. Elég sokan magukra vannak hagyva lelkileg, annak ellenére, hogy családban élnek, ám ez fordítva is igaz: élhet valaki úgy egyedül egy háztartásban, hogy közben van az életében olyan ember, akikre számíthat.” Kocsi szerint gyakran a család lelkileg betegebb, mint a páciens. Sokszor épp az otthoni körülményekből adódik a probléma, hiszen mindenki elfoglalt, vagy egyszerűen nem ér rá a gyerekére. „Persze vannak olyan szülök is, akik minden igyekezetük ellenére nem tudnak teljes mértékben segíteni, és ezért keresnek szakembert.”
Van, hogy a mély baráti kötelékek is hiányoznak, márpedig Kocsi szerint „a pszichés probléma nem az a kategória, amit egy felületes haverság elbír, valamint abból is probléma adódhat, ha valaki pontosan a páciens lelki gyengeségét vagy kötődés iránti vágyát használja ki.” A lelki problémák összefügghetnek napjaink anyagi bizonytalanságával is, azonban fontos megjegyezni a szomorú tényt: a magyar lakosság még a viszonylag jobb gazdasági korszakokban is elsők között volt a lelki betegségekben.

S.O.S.

Richter szerint mostanság kezd megváltozni az a szemlélet, hogy „ciki” a lelki problémák miatt segítséget kérni. A kérdés csupán, hogy hol, mikor, mennyiért? Sajnos a társadalombiztosítás csak korlátozottan támogatja a pszichoterápiát. „Kevés az államilag finanszírozott mentálhigiénés központ, nagy a várakozási idő, és ha valaki bejutott, akkor sem biztos, hogy azt kapta, amire szüksége volt.” - kezdi Kocsi - „Persze ez nem a kollégák hibája, hiszen kevés idő alatt sok beteget kell ellátniuk. Legtöbbször ez a gyors diagnózist követően gyógyszerfelírást jelent.
A pszichoterápiás ellátásban néhány konzultáció még az enyhébb esetekben is szükséges, a régóta fennálló, vagy összetett probléma több alkalmat igényel. Magánrendeléseken egy alkalom 40-60 percet ölel fel, de ezek 7000-18000 Ft körüli ára miatt sajnos nem mindenki számára elérhetőek.
A civil szféra igyekszik kompenzálni az ellátás hiányosságait. Vannak pszichotereápiás alapítványok, ahol a fizetendő összeg lényegesen alacsonyabb, mint privát rendelésen. Az egyetemeken ingyenesen rendelő pszichológusok mellett sok intézményben, így a BME-n is felkereshetünk pszichológus hallgatókból toborzott önkénteseket, kortárs segítőket is. „Ha az illetőnek a problémájára szakosodott pszichológusra van szüksége, vagy az igényelt nagyobb intenzitású törődés nálunk nem fér a keretekbe –ez nem feltétlen jelenti, hogy az állapota súlyosabb lenne- akkor megkeressük azt a helyet, ahol el tudják látni.”- állítja Richter.
Ami a drogproblémákkal küszködőket illeti, Márton szerint Budapest viszonylag jól ellátott őket segítő szolgáltatásokkal, köztük úgynevezett alacsony küszöbű, tehát ingyenes és anonim kiszolgálókkal. „Akár egy jelszóval, vagy egy becenévvel segítséget lehet kérni, bár én inkább a személyes megkeresést javaslom.”

Legyen szó bármilyen lelki problémakörről, nem lehet eléggé hangsúlyozni a megelőzés jelentőségét, úgy az intézmények, mint az egyén részéről. Az önismeret kulcsfontosságú, azaz a saját igényeinkre való odafigyelés, problémamegoldó rutinok elsajátítása, és azon szakterület megtalálása, ahol a leginkább ki tudunk teljesedni. „A stresszt és a szorongást valamilyen módon le kell győzni, s ezt kéne fejleszteni.”- véli Márton – „Amit nagyon nem tudunk: dicsérni és a dicséretet elfogadni.”

Az oldalt összeállította: Balog Dániel, Csirszka Zita, Kiss Lívia


Hasznos linkek segítséget kérőknek:

Ingyenes tanácsadás egyetemünkön:
www.tampont.bme.hu

Nap-Kör Mentálhigiénés alapítvány
www.nap-kor.hu

Búra Alapítvány:
www.bura.hu
A honlapon megtalálható számos pszichoterápiás, szenvedélybeteg-segítő, és más lelki segély szolgáltatás, intézmény, civil szervezet elérhetősége.

Pszichológia Online
www.pszichologia.hu
Orvosok közti keresés a probléma jellege, az alkalmazott terápiás technika, vagy település szerint.

Nyugalompont
http://www.nyugalompont.fw.hu/

“Rév” Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat
www.caritas.hu

 

1 komment

Címkék: műhely depresszió stressz anorexia pszichológia riport 2009 kényszerbetegség drogfüggőség

2009.02.23.
21:15

Írta: Balog_D

Kegyetlen szex és halál a Szemlén

Megjelent: Műhely, 2009. február 23.

Felgördül a színpad, hullanak a díjak, véget ér a 40. Magyar Filmszemle. A színpadon az elhízásán ironizáló Hajós András és D. Tóth Kriszta konferál. A hátsó kijárat mellett állok, mellettem a Valami amerikás Pindroch Csaba támasztja a falat, előttem a Papírrepülők című film rendezője, a szimpatikusan flegma Szabó Simon csoportosul törökülésben bájos színésznőivel. Ismert és közepesen híres filmesek, izguló családtagok mindenütt.

A különdíjak után az ismeretterjesztő-, dokumentum- és kisfilmekkel kezdünk, mint a díjazottak megfogalmazták, nem fikciós műfajban az anyagiakon kívül a társadalmi bizalmatlanság miatt is nehéz forgatni. A díját késve átvevő, ám nagy tapsot kapó Hajdú Eszter filmje, a Fideszes zsidó, a nemzeti érzés nélküli anya, és a mediáció a sokak életét megrontó családon belüli politikai megosztottságot vette górcső alá. Az erős felhozatalban több favoritom is díj nélkül maradt, így a kedves doku-portré egy építészet-rajongó, szellemi fogyatékos rajzművész fiatalemberről (Gyurika), vagy Xantus János vidám horgászanekdotákon alapuló, Etetés című kisfilmje is. Ezen alkotások egy része a szemle alatt ingyenesen megtekinthető volt néhány internetes portálon. Fontos is új utakat találni a közönséghez, hiszen, mint a tévéfilm kategóriában Koccanás című Spiró-adaptációjával rendezői díjat nyerő Török Ferenc elmondta, a magyarok 60%-a csak tévéből fogyaszt kultúrát, ám évente csak tíz tévéfilm készül.

 A játékfilmes zsűri képviseletében Mészáros Márta filmrendező elmondta, ez a szemle az elsőfilmes fiataloké volt. Szemükre vetette, hogy témaválasztásukban felülreprezentált a „kegyetlen” szex és a halál, míg mintha hiányozna a fontos össztársadalmi ügyekért való kiállás, például a múlt rendszerrel való szembenézés. A sajtóvetítésen látott alkotások világmegváltás helyett valóban inkább a hétköznapok mikrovilágára fókuszálnak, hogy ez probléma-e, az más kérdés. Viszont a nagyrészt amatőr szereplőkkel és dokumentarista eszközökkel forgatott Papírrepülők végre egy tizen- és huszonéves korosztályt hitelesen bemutató, életszerű alkotás, „csináljunk egy fiatalos filmet fiataloknak”- típusú erőlködés nélkül. A vetítéseket néhol technikai bakik kísérték, például Szirtes András igen nehezen befogadható Juliette című műve esetében, a kínos csöndet ott az excentrikus viselkedésű rendező abszurdba hajló kommentárjai oldották.

A fődíjat elnyert Mátyássy Áron elsőfilmes rendező torokszorító drámája a borús kilencvenes években játszódik, egy Isten háta mögötti faluban, ahonnan mindenki menekül, ahogy csak tud, kivéve az autista nővérét egyedül gondozó benzincsempész főhőst. Az ártatlan és tiszta „esőlányt” (Mátyássy felesége, Vass Teréz megkapó alakítása) egy nap megerőszakolják, a rendőrség tehetetlen, az öccs az önbíráskodás felé sodródik. A fojtó légkörű, gyönyörűen fényképezett alkotás hatásos, de korántsem hatásvadász, Harcsa Veronika és Márkos Albert „tradicionális és modern világ közti hangfüggönyként” működő zenéjét a zsűri ugyancsak díjazta.

 

Legjobb…

ismeretterjesztő film (megosztva)

Pannon sivatag, Korhadó múlt, porladó jövő?

dokumentumfilm (megosztva)

Csempelevél, Kémek a porfészekben

kisjátékfilm (megosztva)

Alena utazása, Hideg berek

tv-film

A barátkozás lehetőségei

forgatókönyv

Mázli

színész

Lukáts Andor (Prima Primavera, Mázli)

színésznő

Ubrankovics Júlia (Majdnem szűz)

operatőri munka

1

rendezés

Tréfa

közönségfilm

Valami Amerika 2.

filmzene, valamint Arany orsó fődíj

Utolsó Idők

Szólj hozzá!

Címkék: műhely tudósítás filmszemle 2009

2009.02.23.
20:55

Írta: Balog_D

Úri huncutság? - Háttal a közügyeknek

Megjelent: Műhely, 2009. február 23.

Mennyire érezheti magát egy átlag állampolgár tehetetlennek magát az állammal, a munkáltatójával, avagy az egyetemével szemben? Hogy lehetne az érdekvédelmen javítani?  Miért vagyunk mégis annyian passzívak Magyarországon, miért nem akarunk véleményt nyilvánítani, ha egyszer szabad? Összeállításunkban az állampolgári aktivitás hazai lehetőségeinek jártunk utána.
A parlament iránti bizalom nem mutat túl rózsás képet: az Állampolgári Részvétel Hete alkalmából, 2008-ban immár negyedik éve lebonyolított kérdőíves kutatás szerint az állampolgárok  57%-a egyáltalán nem bízik a politikusokban, talán ezen nincs is mit csodálkoznunk, elég csak említeni a számtalan lezáratlan korrupciós ügyet vagy a számla nélküli költségtérítés ügyét. Mindez bezárkózásra, passzivitásra késztetheti az állampolgárt véleménynyilvánítás helyett, különösen, hogy például a megkérdezettek több mint fele –az önkormányzatok kedvezőbb bizalmi indexe ellenére- úgy véli, nincs, vagy alig van befolyása a lakóhelyét érintő ügyekre. A kutatás szerint az utóbbi négy évben stagnált, kis mértékben pedig romlott a társadalmi részvétel.
„Hogy bizonyos közéleti magatartásoknak nincs rövidtávon közvetlen visszacsatolása, a közéleti kultúra állapotának, a magyar társadalom nem kellő polgárosultságának tulajdonítható.” -vallja dr. Mészáros József szociológus, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék oktatója. – „A politikai osztállyal kapcsolatos negatív értékítélet részben a hazai társadalom túlpolitizáltságának következménye. Mivel majdnem minden közéletet érintő kérdés a politika szintjére transzformálódik, és e döntéseket az adott ügyben döntéshozó politikusok – gyakorta önhibájukon kívül – nem, vagy nem kielégítő módon képesek megoldani, drámai a bizalomvesztés.” A BME ugyanezen tanszékén oktató dr. Orbán Annamária közgazdász-politológus szerint aggasztó, anómiás állapotban van a magyar társadalom, ez nem csak a közintézményekbe vetett bizalom megrendülésében, hanem az egyre gyakoribb súlyos bűncselekményekben is megnyilvánul. „A következmények nélküli ország publicisztikai közhelye nem a megfelelő fogalom. Már nemcsak a szakemberek mondják, de az átlagember számára is láthatóvá, a saját bőrén érzékelhetővé  vált - a globális válság által felszínre kerülve és megerősítve -, hogy milyen következményei vannak az elmúlt éveknek, mennyire beteg testileg és lelkileg ez a társadalom, s ezért inkább számonkérés és számadás nélküli országot mondanék”.
Orbán ellenpéldaként a skandináv államokat hozza fel, noha ott sincs a modern demokráciának több évszázados hagyománya, de működik a visszacsatolásokat is eredményező civil kurázsi, az állami szervek valóban átláthatóak, elszámoltathatóak, épp ezért a beléjük fektetett bizalom magas, a korrupció szintje pedig a Transparency International adatai szerint a legalacsonyabbak közt van. „Játékelméleti kifejezéssel élve, ott az emberek domináns stratégiája a bizalom és együttműködés: tudod, hogy amit mondok, az igaz, és tudom, hogy amit te mondasz, az is, ’megbízok az adott szavadban’. Ezt az általános bizalmat a polgárok egymás és az állami intézmények irányába is megelőlegezik. Nálunk mindenki egyre inkább a túlélésre játszik, a domináns stratégia a cserbenhagyás: tudom, hogy sem én, sem te nem tartod be a szavad, ezek után nem is bízom meg benned. Mindez rövid távon nyerőnek tűnik az egyén szintjén, ám hosszú távon súlyos gazdasági és társadalmi következményekkel jár az egész társadalom szintjén.”



Apolitikus ifjúság?


A múlt rendszerben a közélettel szembeni passzivitásra szocializálódott generációk utódainak úgy tűnik, nincs honnan megtanulni a demokratikus viselkedésmintákat. Héra Gábor, a Kurt Lewin Alapítvány munkatársa szerint a fiatalok passzivitása az úgynevezett frontális oktatásban gyökerezik. Nem tanítják meg a gyerekeket érvelni, kiállni a saját igazukért, már a középiskolában sem. Nem motiválják őket arra, hogy elmondják a véleményüket.
„Nem véletlen, hogy Angliában a diákokat már egész kiskorukban állampolgári ismeretekre oktatják, erre kéne itt is több energiát fordítani.”- véli Orbán Annamária, aki szerint az egyetemi hallgatóság passzivitásában is az általános társadalmi passzivitás képeződik le. Nyilván minden évfolyamon vannak tevékeny hallgatók, ám úgy látom, nem érdekli az egyetemistákat eléggé, mi történik körülöttük. A bolognai változásokkal kapcsolatban is határozottabban kellett volna állást foglalni.”
Bohák András, a BME EHK elnöke szerint a hallgatók korántsem közönyösek, hiszen a tandíjkérdésben úgy szerveződtek „több ezres” tüntetések, hogy az akkori utcai események miatt sokaknak –részben érthetően- megtiltották a szülei az utcára vonulást, a felmenő rendszer miatt pedig magukat az akkori hallgatókat a tandíj bevezetése nem is érintette volna. „Természetesen más az aktivitás jellege, mint Francia-, vagy Görögországban, de ezt inkább a szokások, temperamentum, normák közötti különbség számlájára írnám. Nálunk nem szokás elfoglalni az egyetemet, vagy hallgatói sztrájkba lépni, míg azokban az országokban ez elfogadottabb.”- véli Bohák, aki szerint azon „fontosnak látszó” ügyek, amelyek nem mozgatják meg a hallgatóságot, talán nem is igazán fontosak, a passzivitás mértékét pedig egyébként sem tartja vészesnek: „amerikai féléváthallgatásom során az ottani hallgatóknál a hazainál lényegesen nagyobb közönyt éreztem.”
A fiatalok politikai aktivitásának egyik útja lehetne a pártok ifjúsági szervezeteiben való tevékenység, ez azonban –a Zuschlag-ügyet figyelembe véve, érthető módon- nem igazán népszerű manapság. „Kockázatos pálya, mert még kiváló képességekkel, képzettséggel sem lehet senki biztos a sikerben. A pártok ifjúsági szervezetei kevés közvetlen hatást gyakorolnak a fiatalok életére, ennek megfelelően csökkent irántuk az érdeklődés is. E szervezetekbe nálunk többségében olyanok lépnek be, akik konkrétan politikai pályára készülnek, belőlük kevés van. Ezzel szemben nyugaton sokszor a hallgatói önkormányzat is politikai alapon szerveződik.”- állítja Bohák
„Hosszú folyamat, amíg a hallgatói önkormányzatok hagyománya, az azokban való aktív részvétel kialakul.” -véli Mészáros, majd hozzáteszi: - „Ez a tény nem menti fel Önöket az aktívabb részvétel, a vezetőket az átláthatóbb működés felelőssége alól!”


Egyedül nem megy

„Pozitív üzenet, hogy a közügyek iránti érdeklődés, aktivitás tanulható, erősíthető és terjeszthető. A kezdéshez azonban megfelelő számú, ’kritikus tömegű’ öntudatos polgárra, civil társadalomra van szükség” – állítja Orbán, aki szerint, ha ez a kontroll hosszú távon nem érvényesül, maga a demokratikus berendezkedés kérdőjeleződhet meg. Mészáros szerint a civil szervezetek jelenlegi legfontosabb funkciója a létük. „A magyar társadalmat mindig is sokkal kevésbé jellemezte a kis közösségek szövedéke, mint a nyugat-európaiakat. Ott is hosszú történelmi folyamat kapcsán jöttek ezek létre. Hazánk jelenleg e folyamat elején, közepén tart.”
Egyes kezdeményezések azonban reményt keltően sikeresek és nagy számú érintettet mozgatnak meg, köztük máskor apolitikusnak mondott fiatalt is, például a tavaly 80 ezer fős részvétellel büszkélkedő Critical Mass kerékpáros felvonulás. „Világos, konkrét közösségi célok érdekében mozgósíthatóak a polgárok egyes csoportjai. A helyzet nem reménytelen.” – véli Mészáros. Orbán szerint a felvonulás sikerének titka, hogy kevésbé megosztó témáról van szó, mellyel sokan tudnak azonosulni, emellett hatékony internetes mozgósítás kísérte. „Ha megvan az együttműködési készség, az egy jó alap, olyan társadalmi tőke, amit akár más fontos kérdésekben való érdekképviseletnél is hasznosítani lehet.” Az összefogás kezdődhet az átláthatóbb és kézzelfoghatóbb lokális szinten, ahol a bevonódást a  részvételi döntéshozatal eszköze is segítheti. (lásd keretes írásunkat.) Orbán kiemeli, sokan úri huncutságnak tartják a közügyekkel való foglalkozást, ám ez téves vélekedés, mert az ember valahol mindig homo politicus. „Közösségben élünk, márpedig ez mindig konfliktusokkal, problémákkal jár, amiket meg kell tudni oldani. A politika erről szól: közös ügyeink rendezése.”

Az oldalt összeállította: Joó Fruzsina és Balog Dániel

KERETES ÍRÁSOK:

Őszinte részvétel

Az állampolgári tanácskozás (citizens’ jury) módszere a ’70-es évek Amerikájában született meg, válaszul a közügyekkel szembeni növekvő közönyre, a lobbicsoportok és a mediatizáltság miatti demokráciadeficitre. E döntéshozatali mód lényege, hogy pár tucat érintett átlagember összeül néhány napra, szakértői pro és kontra érveket hallgat meg egy adott kérdésben, majd a különféle nézőpontok megismerése és a dilemmák megvitatása után ajánlást terjesztenek be az illetékeseknek, akik ezt ideális esetben figyelembe veszik a döntéshozatal során. A Dániától Indiáig alkalmazott módszer leginkább egy konkrét, az adott közösség életét befolyásoló szakpolitikai kérdés eldöntéséhez nyújthat segítséget. A helyi ügyekben az emberek jobban látják a döntések eredményét, a megvalósulási folyamatot, például egy helyi fejlesztési terv esetében. Akadnak hazai példák is: a Budapesti Corvinus Egyetem Empirikus Társadalomkutató Központja a Kaposvári Kistérségben szervezett állampolgári tanácskozást a helyi munkaerőpiaci problémák megoldására, a VIII. kerületi Mátyás tér tavalyi felújítása pedig a helyi lakóközösség bevonásával zajlott le egy közösségi tervezésen alapuló modellkísérlet keretében, úgy a tervezés, mint a megvalósítás során.


Magvetés

A kompetencia alapú oktatás – ellentétben a hazai, poroszos oktatási rendszerben megszokott frontális oktatással – arra épül, hogy a tanulók képességeit, készségeit oly módon kell fejleszteni kell, hogy a megszerzett tudást gyakorlatban is alkalmazni tudják. A teljesítményt individualizált módon mérik, tehát az előre meghatározott kompetenciák megszerzése a cél. Az egyéni fejlődés mellett, a problémamegoldó és konfliktuskezelő képesség javítása érdekében a diákoknak meg kell tanulniuk csoportos munkában együttműködni. A feladatok gyakorlat-orientáltak, így a tananyag színesebb, a tanár-diák kapcsolat közvetlenebb.
A kompetencia alapú képzésben központi szerepet tölt be az egész életen át tartó tanulásra való ösztönzés, a felnőtt szerepekre való felkészítés, ehhez a pedagógusok módszertani kultúrájának megújítása is szükséges. A tankönyveken kívül számos segédanyag és tréning segíti a tanárok számára az új módszer megértését és alkalmazását, például a Kurt Lewin alapítvány programjai, melyek a demokráciára nevelést is középpontba állítják.
Magyarországon tavaly szeptembertől már 1000 iskolában bevezetésre került eme új képzési forma, az Oktatási Minisztérium hosszú távú céljai közé sorolja az egész országra kiterjedő alkalmazását.


Kicsit másképp!

Érdemes lenne tanulnunk külföldi diáktársainktól, akik jó példával szolgálnak a társadalmi szerepvállalás, a közügyekkel való foglalkozás tekintetében. Franciaországban hallgatók százai vonultak utcára tavaly októberben, tiltakozva Xavier Darcos oktatási miniszter reformtervei ellen. A tüntetés sikeres volt, visszavonták a törvénymódosító javaslatokat, ennek ellenére másnap 150 ezer diák látványos utcai megmozdulásokat szervezett, és garanciát követeltek arra, hogy a kormány leállítja a tanárok sorozatos elbocsátását. Ez időben az olasz hallgatók sem tétlenkedtek, több ezer fős tüntetést szerveztek a kormány költségtérítéssel járó oktatási reformja ellen. Két és fél éve pedig Chilében közel egy millió diák demonstrált a közoktatás minőségi feltételeinek romlása miatt. De nem szabad a ló túloldalára esni, ahogy tették ezt Athénban, ahol az egyetemi reformok ellen tiltakozó akciók véres utcai ütközetekbe torkollottak. Tegyük el az álarcot, a viperát és a benzines palackot!

Szólj hozzá!

Címkék: politika műhely 2009 ifjúság