(Megjelent: Műhely, 2010. október)
Mik azok a buktatók, amiket érdemes egy állásinterjún elkerülni? Hogyan tovább, ha már bekerültünk egy munkahelyre? Tippek és trükkök a munka világából, a belépéstől a kilépésig.
Az első kapcsolatfelvétel a munkáltatóval az állásinterjún történik, azonban szerencse és odafigyelés kell, hogy ne legyen egyben az utolsó is. „Sokan előadják, mennyire dinamikusak, nem gond nekik a hétvégézés, életüket és vérüket áldoznák a cégért.” – avat be tapasztalataiba Halász Gábor hardver- és szoftver mérnök, villanykarunk 2003-as végzettje, aki immár a másik oldalon ül az interjúkon – „Azonban ez kevéssé hiteles. Az ember humanoid lény, akinek befektetési jelleggel kell, hogy végezze a munkáját. A munkaviszonyt érdemes egyfajta szimbiózisként felfogni: alkatrészként beépülök a cégbe, én adom a tudásom, a rugalmasságom, ők adják a fizetést.”
Joó Zsuzsanna karrier-tanácsadó a törvényellenes, ám sajnos gyakori diszkrimináció veszélyére hívja fel a figyelmet. „Fontos, hogy se 23, se 43 éves korban ne írjunk életkort az önéletrajzba, mint ahogy családi állapotot, gyerekek számát sem. Ha ezzel kezdjük, és ez nem egyezik a munkáltatók elképzelésével, akár a szakmai tapasztalatok figyelmen kívül hagyásával is félretehetik pályázatunkat. Ugyanez vonatkozik a fényképre is, Nyugat-Európában - hacsak nem kifejezett kérés, például egy hostess álláshoz - senki sem csatol fotót, a szubjektív megítélést elkerülendő. A női pályázóknak fontos tudni, hogy a cégeknek nincs joguk a gyermekvállalási szándékokról faggatózni. Ne hagyjuk, hogy magánéletünkre terelődjön a szó, ugyanakkor finoman beépíthető mondandónkba az efféle információ. Például: »a párommal Budapesten lakunk.« Gyakori hiba az életrajzban vagyoni helyzetünkre utalni, például egy költséges hobbi megjelölésével, vagy épp fordítva, ha panaszkodunk, kiszolgáltatott helyzetbe hozva magunkat béralku szempontjából.
A pályakezdők hajlamosak gyakorlat nélkül irreálisan magas fizetési igényt megjelölni. „Ez naivság. Érdemes tájékozódni, hogy egy munkakörben adott tapasztalattal mennyiért lehet elhelyezkedni. Ha kinyitok egy életrajzot, azt az embert »használni akarom«, záros határidőn belül. Ezért sem árt, ha egyetem mellett gyakornokoskodunk. Engem annak idején azonnal dobtak mélyvízbe dobtak, iszonyúan megizzasztottak kutatási feladatokkal, de megedződtem.” – magyaráz Halász, aki szerint érdemes a hónapokig tartó betanítási időt figyelembe venni - „Ha már interjún jelezzük, belépéskor kevesebbet kérünk, majd betanulás után valamivel többet, az azért is előnyös, mert a munkáltató azt látja, végre valaki az ő fejével gondolkodik.” Azonnal tisztázandó a foglalkoztatás jogi formája - alkalmazott, vállalkozó, esetleg félig bejelentett – ha számlát kell adni, lehet, hogy végül nem kapunk annyit, mint vártuk. A cafeteriára azért kell rákérdezni, mert ahol van ilyen juttatás, ott azt kivétel nélkül minden dolgozónak kapnia kell. Ami a projektek, értékesítés után járó jutalékrendszert illeti – állítják megkérdezetteim – érdemes odafigyelni, hogy fizetésünk minél kisebb százalékát tegye ki ez a rész. A prémiumokra vonatkozó, interjúkon elhangzó szép összegeket fenntartással kell kezelni, hisz mindig fennáll a kockázat, hogy – jóhiszemű feltételezéssel élve – a munkáltató az ügyfél nemfizetése miatt képtelen kifizetni azt. „Egyik munkahelyemen a fix bér mellett háromhavonkénti bónusz ígértek, helyette azonban más, kisebb jutalmakkal igyekeztek kiszúrni a szemem. Amikor rákérdeztem az igazgatónál, úgy tett, mint aki nem tud semmiről. A számonkérés után hűvösebbé vált a viszony a vezetőkkel – meséli Halász – majd, miután a következő időszakban sem fizettek, noha húsvétkor is a laptopot püföltem családi ünneplés helyett, ki is léptem a cégtől.”
Már az interjún pontosan tisztázni kell a felelősségi köröket - milyen szervezetben dolgozunk? Lesz-e asszisztensünk? - hiszen a bérnek arányban kell állnia a feladatkörrel. „Legkésőbb munkába állás napján meg kell kapni a munkaszerződést, munkaköri leírással.” – magyaráz Joó – „A kis cégek többségénél azonban, mondjuk ki: káosz van. Nem értenek a munkajoghoz, a kiválasztáshoz, nincs stratégia. Ha nincsenek letisztázott feladatkörök, bármiért lehetünk mi a felelősök. A multiknál ilyen téren sokkal tisztábbak a keretek.”
Időzsonglőrködés
Új munkahelyre belépni az egyik legerősebb stressztényező - vallja Joó. Figyelj és tanulj: talán ez a legfontosabb az íratlan szabályok és szokások – öltözködés, kávészünet - tekintetében. Az új belépő kérdések özönét zúdítja olykor az amúgy is leterhelt munkatársakra. Hogy ne váljunk kellemetlen „aura-penetrátorrá”, érdemes összeírni felmerült kérdéseinket, majd alkalmas időben egy csomagban feltenni őket. „El kell különíteni, mik a két kattintással elérhető információk, és melyek azok, amelyekre valamely munkatársunk tud csak választ adni” – állítja Halász.
Előre tisztázandó a túlórák kérdése is. „A mérnöki világban – de minden egyéb, alkotó jellegű munka esetében is - fix feladatok, projektek vannak, ezeket kell megoldani.” – mondja Halász – „Hogy mikor voltam benn szombaton, nem érdekel senkit. Ha remekül helyt álltam, ezért sikerült jól a munka, azt prémiummal lehet honorálni.” Ugyanakkor Joó Zsuzsanna szerint, míg itthon emberek ezrei napi 10-12 órákat dolgoznak, nyugaton – ahol tudják a dolgozók, hogy joguk van a pihenéshez - ez elképzelhetetlen. „Ilyenkor a feladat nincs jól felmérve. Egy főnök addig pakol egy emberre, míg az össze nem omlik, pláne, ha a munkavállaló nem áll ki magáért. Ugyanis sokszor a főnök sem tudja pontosan, hogy adott feladat mekkora munkaidő-ráfordítást jelent.” Különösen a korlátaikkal ismerkedő huszonéveseknél jellemző ez. „Az ember ifjú titánként úgy érzi, végtelen mennyiségű energiája van.” – meséli Halász – „Már egyetem idején egyszerre három helyre készítettem kisebb projektmunkákat. Amikor éjfélkor letipegünk a benzinkútra energiaitalért, majd pörgünk tovább, talán hangulatos, de hosszú távon akár kórház is lehet a vége – velem megtörtént.”
Pályakezdőknek talán szokatlan, hogy a munkaidő egy jelentős szeletét a megbeszélt feladatok dokumentálása teszi ki, ez azonban korántsem haszontalan. „Ha le van papírozva, hogy »X.Y.-al beszéltem telefonon ekkor és ekkor, küldtem neki levelet, nem válaszolt rá«, ha a megbeszélésekről jegyzőkönyvet készítek, emlékeztető e-maileket írogatok, azzal bebiztosítom magam arra az esetre, ha beüt a krach és jön a számonkérés. Mikor lángoló fejjel jön a felettes, az amúgy jó munkatársi kapcsolatok hirtelen felbomlanak, mindenki csak magára számíthat.”- magyarázza Halász.
A határidők jelentik a másik nehezen megszokható stressz faktort, a munkaszervezés problémáival együtt. Például adott egy „A” projekt, vállalható határidővel, haladunk vele, ám hirtelen beesik „B” és „C” feladat, melyekkel szintén párhuzamosan foglalkozni kellene, úgy, hogy egy négymagos processzor is megirigyelje multitasking képességünket. „Úgy gondolom, ilyen esetben a felelősség a munkát kiadó személyé. Közölni kell: vagy ezt tudom megcsinálni, vagy amazt, döntsön a főnök, melyik az elsődleges.” – tanácsolja Joó – „A választ pedig, mint minden mást, e-mailben vissza kell igazolni, a szóbeli megállapodásoknak írásos nyoma kell, hogy legyen.”
A munkahelyi szocializáció következő sarokköve a diszkréció. „A könyvelőhöz elszámolási kérdéssel fordultam. Ő erre hangos plénum előtt kezdett beszélni a fizetésemről.” – hoz példát Halász – „Nos, ha van munkatársam, akinek kettővel több gyereke van, de kevesebb pénzt visz haza, akkor lehet, hogy korábban jól megvoltunk, de utána érzek némi szurka-piszkát.” A fizetést, mint a legfontosabb, és legintimebb dolgot nem szabad mások orrára kötni, mint ahogy a felmondási szándékot sem. „Utolsó hetekben már nagyon elegem volt – meséli Andrea, aki egy üzleti tanácsadó vállalkozásban dolgozott – egyre nőtt a cigiszünetek hossza, fennhangon szidtam a főnököt, és taglaltam a többieknek, épp milyen állásajánlatokat találtam a neten. Utólag furdalt a lelkiismeret, hogy romboltam mások morálját.” „Lázadozni nem kamatozik, semmi hozománya nincs azon kívül, hogy az ember a mérgét levezeti.”- ért egyet Halász.
Soha ne mondd, hogy soha!
Pályánk során bizonyára előfordul velünk, hogy kilépünk valahonnan, ezt lehet szépen is tenni. „Nem szabad minden hidat felégetni magunk mögött” – vallják egybehangzóan riportalanyaim – „ez egy kis ország, és a referenciák miatt is fontos a jó viszony”. Érdemes itt is szemmel tartani jogainkat és kötelességeinket. „A felmondási idő nőhet a cégnél töltött idő függvényében” – mondja Joó – „ezért is célszerű a közös megegyezésre törekedni. Van, hogy úgymond bosszúból nem fizetik ki a dolgozót. Ha ilyen veszély fennáll, akkor meg kell várni a fizetés napját és utána felmondani. Fontos, hogy legyen már a belépés napjától munkaszerződés, nemfizetés esetén csak így tudunk perelni.”
Rosszabb esetben megeshet az is, hogy minket küldenek el egy cégtől. A próbaidő három hónapja alatt ezt indoklás nélkül megteheti a munkáltató, és vice versa. Próbaidő után már más a helyzet. „Határozatlan idejű szerződéssel nem lehet a dolgozókat egyik napról a másikra kirakni.” – állítja Joó – „Ahhoz valami komoly hibát kell elkövetni, például ittasan bemenni, vagy óriási kárt okozni. Egyébiránt először szóbeli, aztán írásbeli figyelmeztetésben kell részesíteni az alkalmazottat. Fontos, hogy ennek írásban – ma már az e-mail is elfogadott – legyen nyoma, vagy tanúk előtt történjen. Mi pedig, ha tanúk nélkül akarnak velünk felmondást aláíratni, merjük megtagadni azt. Magyar ember nem szeret bíróságra menni, pedig érdemes lenne »nevelni« a maguknak sokat megengedő cégeket.”
Különösen a nők és a pályakezdők azok, akik – ismerethiányból, félelemből fakadóan – hagyják magukat kihasználni. Ilyen esetekben érdemes egy akár pár ezer forintos óradíjért dolgozó szakértőhöz fordulni - már csak magunk megnyugtatása végett is-, vagy jogsegélyt igénybe venni. Mert a munka akkor lehet csak gyümölcsöző szimbiózis, ha mindkét fél betartja a játékszabályokat.
Balog Dániel
