Megjelent: Műhely, VIII. évfolyam 13. szám (2010.11.15.)
A vitaindító cikkre érkezett reakciók: Műhely, VIII. évfolyam 14. szám
(Mostantól a teljes Műhely lapszámok PDF-ben letölthetőek a fenti linkeken)
Nőismerősöm nemrégiben ijedten újságolta, hogy önjelölt udvarlója naponta többször hívogatja, sms-ekkel ostromolja, mintha nem értene abból, hogy ő válaszra sem méltatja. Mikorra a srác mögött már valamiféle elvadult baltás gyilkost vizionált, megkérdeztem tőle, nem lenne-e egyszerűbb egy rövid beszélgetéssel tenni pontot az ügy végére? Tudtára adni, hogy ugyan rendkívül örül, hogy megadatott a találkozás lehetősége, ő azonban a későbbiekben azzal inkább nem élne, köszöni szépen?
Erre körmönfont magyarázatot kaptam, miszerint ő szívesebben hárít, akár „kegyes hazugsággal” is, semmint egy ilyen „kényelmetlen” konfrontációba belemenjen. Ismervén a másik oldal helyzetét, értetlenül állok az elkerülő személyiségzavar ilyetén megnyilvánulásai előtt, hiszen a másik fél – nemtől függetlenül – mindössze egy tisztázó válaszra várna: széna vagy szalma? És pont. Miért kerüljük az egyértelmű, tiszta beszéden alapuló megoldásokat? Miért gondoljuk, hogy a másik fél valami frusztrált őrült? Nem mintha nem léteznének ilyenek, de gondoljunk arra, mi talán nem voltunk valamikor ugyanilyen távolról rajongó lelkes-szerelmesek? Talán csak a valós lehetőségnél többet remél az illető az ismeretségtől, tán kevesebb érzelmi tapasztalattal ugyan, ám annál nagyobb lelkesedéssel veti bele magát az udvarlásba? Nem az ignorálás megaláztatása hiányzik neki, hanem néhány megfelelő szó, még ha az elutasító is. Innentől már a másik fél dolga lesz megtanulni: amelyik villamos nem vesz fel, az után nem rohanunk.
Félreértés ne essék, a nők elleni valódi zaklatás minden formáját primitívnek tartom, a füttyentő építőmunkásokon át a hatalmi pozíciójával visszaélő főnökig, ám ugyanúgy bántó lehet a szépségük tudatában magabiztos nők flegmasága és gőgje. A két nem közti kommunikáció itt, a mediterrán macsóizmus és az emancipált, agyon-egyenjogúsított, szabados nyugat határmezsgyéjén nem egyszerű dolog, általánosan elfogadott közös normák nélkül, felhígult nemi szerepek közepette. Mindezek ellenére, ha úgy gondolkodunk, hogy ne tegyünk olyat másokkal, aminek mi sem örülnénk, ha velünk tennék, nagy gond nem lehet.
