Cikkeim

Megjelent: 2009. február

Pálfi György Taxidermia és Hukkle című filmjeivel igen magasra tette a mércét, érthető volt tehát sok kritikusnál a felfokozott és olykor csalódáshoz is vezető várakozás a Filmszemlén bemutatott új filmje, a Nem vagyok a barátod iránt. A nagyrészt amatőr szereplőkkel forgatott, rögtönzésekre építő alkotást Pálfi eredetileg csupán „két nagyfilm közti időtöltésnek” szánta, de mostanra már harmadik nagyjátékfilmjének tekinti. Izgalmas párkapcsolati drámák sorába leshetünk bele, a sok kis történetszál valahol mind összeér, hasonlóan Alejandro González Inárritu filmjeihez (Bábel, 21 gramm).
A szereplők az alkotói szándék szerint esendő átlagemberek, azonban remélem, nem csak én gondolom úgy, hogy e figurák immorálisabbak az átlagnál. Főként az „ügyeskedő” harmincas vállalkozó középosztálybeliek gátlások nélküli, mindenki-mindenkivel jellegű kavarásaiba tekinthetünk bele, legtöbbjük kifejezetten ellenszenves, különösen a Gosztonyi Csaba alakította ütnivalóan tenyérbemászó fekete szemüvegkeretes yuppie, szimpátiát csak a björkösen manóarcú kleptomániás lány és szakadt-esetlen alkalmi párja (Kim Corbisier és Czene Csaba) váltott ki belőlem.
A humoros helyzetek és beszólások a helyükön vannak, az alaphangulatot pedig a szupercukiságban gazdag Nem leszek a barátod című, óvodások közt forgatott –a rendező szándéka szerint a főfilmmel „feleselő”- kisfilm adja meg. Gyermeki ártatlanságon innen és túl, ilyenek volnánk, vágyainkkal, intrikáinkkal, titkainkkal együtt. Ecce homo? Mindenesetre érdemes elgondolkodnunk rajta. A készítők szerint az immár mozikban, márciustól pedig hosszabb, vágatlan és a szereplőválogatás felvételeivel kibővített változatban, DVD-n is látható film egy szelet Budapest 2008. januárjából. Hozzátenném: egy ízletes és pikáns, ámde kissé sötét színűvé kozmált valóság-szelet.