Cikkeim

Megjelent: Műhely, 2009. február 23.

Felgördül a színpad, hullanak a díjak, véget ér a 40. Magyar Filmszemle. A színpadon az elhízásán ironizáló Hajós András és D. Tóth Kriszta konferál. A hátsó kijárat mellett állok, mellettem a Valami amerikás Pindroch Csaba támasztja a falat, előttem a Papírrepülők című film rendezője, a szimpatikusan flegma Szabó Simon csoportosul törökülésben bájos színésznőivel. Ismert és közepesen híres filmesek, izguló családtagok mindenütt.

A különdíjak után az ismeretterjesztő-, dokumentum- és kisfilmekkel kezdünk, mint a díjazottak megfogalmazták, nem fikciós műfajban az anyagiakon kívül a társadalmi bizalmatlanság miatt is nehéz forgatni. A díját késve átvevő, ám nagy tapsot kapó Hajdú Eszter filmje, a Fideszes zsidó, a nemzeti érzés nélküli anya, és a mediáció a sokak életét megrontó családon belüli politikai megosztottságot vette górcső alá. Az erős felhozatalban több favoritom is díj nélkül maradt, így a kedves doku-portré egy építészet-rajongó, szellemi fogyatékos rajzművész fiatalemberről (Gyurika), vagy Xantus János vidám horgászanekdotákon alapuló, Etetés című kisfilmje is. Ezen alkotások egy része a szemle alatt ingyenesen megtekinthető volt néhány internetes portálon. Fontos is új utakat találni a közönséghez, hiszen, mint a tévéfilm kategóriában Koccanás című Spiró-adaptációjával rendezői díjat nyerő Török Ferenc elmondta, a magyarok 60%-a csak tévéből fogyaszt kultúrát, ám évente csak tíz tévéfilm készül.

 A játékfilmes zsűri képviseletében Mészáros Márta filmrendező elmondta, ez a szemle az elsőfilmes fiataloké volt. Szemükre vetette, hogy témaválasztásukban felülreprezentált a „kegyetlen” szex és a halál, míg mintha hiányozna a fontos össztársadalmi ügyekért való kiállás, például a múlt rendszerrel való szembenézés. A sajtóvetítésen látott alkotások világmegváltás helyett valóban inkább a hétköznapok mikrovilágára fókuszálnak, hogy ez probléma-e, az más kérdés. Viszont a nagyrészt amatőr szereplőkkel és dokumentarista eszközökkel forgatott Papírrepülők végre egy tizen- és huszonéves korosztályt hitelesen bemutató, életszerű alkotás, „csináljunk egy fiatalos filmet fiataloknak”- típusú erőlködés nélkül. A vetítéseket néhol technikai bakik kísérték, például Szirtes András igen nehezen befogadható Juliette című műve esetében, a kínos csöndet ott az excentrikus viselkedésű rendező abszurdba hajló kommentárjai oldották.

A fődíjat elnyert Mátyássy Áron elsőfilmes rendező torokszorító drámája a borús kilencvenes években játszódik, egy Isten háta mögötti faluban, ahonnan mindenki menekül, ahogy csak tud, kivéve az autista nővérét egyedül gondozó benzincsempész főhőst. Az ártatlan és tiszta „esőlányt” (Mátyássy felesége, Vass Teréz megkapó alakítása) egy nap megerőszakolják, a rendőrség tehetetlen, az öccs az önbíráskodás felé sodródik. A fojtó légkörű, gyönyörűen fényképezett alkotás hatásos, de korántsem hatásvadász, Harcsa Veronika és Márkos Albert „tradicionális és modern világ közti hangfüggönyként” működő zenéjét a zsűri ugyancsak díjazta.