2008.05.19.
21:10

Írta: Balog_D

A Varázsló kertje – Gulácsy-kiállítás a Kogartban

Megjelent: Műhely, 2008. május 19

Gulácsy Lajos (1882-1932) közel száz festményéből és több mint 120 grafikájából rendezett kiállítást az Andrássy úti Kogart Ház. A magyar festészet egyik legkülönösebb alakjának tartott tragikus sorsú mester alkotásai manapság rekordáron kelnek el az árveréseken, fennmaradt műveit azonban legutóbb a hatvanas években láthatta együtt, gyűjteményes kiállításon a közönség.

Közeli barátja, Juhász Gyula hozzá írt verséből mindannyian ismerhetjük a Józsefvárosban felcseperedett, érzékeny lelkű művész nevét. Iskoláit nem fejezte be: autodidakta zseni, akinek egy képét már tizenhét éves korában elfogadta a Műcsarnok zsűrije. Húsz éves korától kezdve sok időt töltött olaszországi tanulmányutakon, a táj és a korai reneszánsz alkotások meghatározó élményt jelentettek számára. Egyik monográfusa, Szabadi Judit megfogalmazása szerint Gulácsy mély áramlásokból táplálkozó művészete, ahol a romantika, a reneszánsz, a szecesszió és a rokokó találkozik, nem létezne Itália nélkül, ahogy Gauguiné sem a déltengeri szigetek, vagy Csontváryé a Közel-Kelet nélkül. Szépirodalmi írásai is jelentősek, képeihez, melyek egy része képzeletbeli álomvárosában, Nakonxipánban játszódik, gyakran írt „kísérőéneket”. 1914-ben eluralkodó elmebetegsége kezdetben nem gátolta a festésben, élete utolsó tizenhárom évét azonban egyre nagyobb tompultságban a Lipótmezőn töltötte.

A kiállítás három emeletét töltik be Gulácsy művei, melyekhez kicsit több tájékoztató tábla nem ártott volna, ám az élmény így is maradandó. Olyan jelentős alkotásokat láthatunk, mint a Paolo és Francesca, a Varázsló kertje vagy Az ópiumszívó álma, és nem maradnak el érzéki nőábrázolásai, vagy komor hangulatú bibliai tárgyú képei sem. Számtalan önarcképet készített és bohócalakjaiban is önmagát jelenítette meg a róla készült fotókon Hamlet-kosztümben és különféle jelmezekben előszeretettel pózoló művész. A kiállított könyvillusztrációk, személyes iratok és jegyzetek közt megtaláljuk a maga készítette nakonxipáni szótárt is. Igaz, egynyelvűt: csak ő ismerhette saját különbejáratú mesevilágának nyelvét.



(Kogart Ház, Bp. VI. Andrássy út 112. Megtekinthető 2008. 07. 20-ig)

Szólj hozzá!

Címkék: műhely kiállítás 2008 recenzió gulácsy

2008.05.05.
20:08

Írta: Balog_D

Amikor életpályánk útelágazáshoz ér

Megjelent: Műhely, 2008. május 5.
Magyar Egyetemi És Főiskolai Sajtó Egyesólet Év riportja díj 2008


Mi kell ahhoz, hogy elkerüljük a nagy koppanást, mikor ráébredünk, hogy komoly nehézségek árán megszerzett diplománk ellenére sem vagyunk olyan kelendőek a munkapiacon, mint vártuk? Mik azok a hiányosságok, melyek a leginkább akadályozzák a frissdiplomások elhelyezkedését? Egyáltalán: mennyit ér ma a diploma? Riportomban ezekre a kérdésekre kerestem a választ.


A 24 éves Kornél tavaly szerezte meg nem kis fáradsággal vegyészmérnöki diplomáját. Az utolsó tanévben már több kilós, brosúrákkal teli szatyorral tért haza a különféle állásbörzékről, egy állásközvetítő portált állított be böngészője kezdőlapjának, a hárombetűs gazdasági magazint pedig már megszokásból is középütt, az álláshirdetéseknél nyitotta ki. Miközben diplomaosztóján a rektor és más fontos személyiségek a Nagybetűs Életről szónokoltak (Micsoda fárasztó közhely! Egyáltalán, mikor kezdődik az a bizonyos nagybetűs? Ezt mondták már általános iskolai ballagáskor, majd érettségikor, most akkor hogy is van ez?), ő lélekben már a jövő hétre beütemezett állásinterjúra készült. Hosszas mérlegelés után választotta ki álmai vállalatát, ahol végre az őt leginkább érdeklő szakterülettel foglalkozhat, kedvező fizetés és előrelépési lehetőségek mellett. Boldog izgalommal nézett a pályakezdés elé, már a nyakában érezte az áhított cég beléptető mágneskártyáját. „Igazából a család és a rokonok tanácsára jöttem erre a szakra, tizennyolc évesen még fogalmam sem volt, mit kezdjek az életemmel. Habár az alapozó tárgyakba, mint a matek, majd’ beleszakadtam és ilyenkor elbizonytalanodtam, megéri-e a diploma a befektetett energiát, szakirányra kerülve azért megtaláltam a számításomat és már nem bánom, hogy idejöttem.”- mesélte nekem Kornél, bízva abban, hogy ötéves fáradozásának meg is lesz a gyümölcse a munkaerőpiacra lépéskor.
Hiába rágott át minden „tíz biztos tipp az állásinterjún” című irományt az interneten, hősünknek talán pont egy tizenegyedikre lett volna szüksége. „Azt mondták: köszönjük szépen, majd értesítenek… És ennek már két hete.”- szomorkodott Kornél egy korsó sör mellett, azt elemezgetve, vajon hol hibázott a meghallgatáson. Határozottnak mutatta magát, nem riadt meg a váratlan kérdésektől sem, idegennyelv-tudását is megcsillogtatta, ráadásul a legújabb divatnak megfelelő nyakkendőt kötött, úgy látszik azonban, mindez nem volt elég, hogy megkapja az álomállást. Ahelyett, hogy hümmögve csóváltam volna a fejem, azt javasoltam neki, keressünk fel egy szakértőt, hátha úgy tisztábban látunk.
Így is lett. Mint Joó Zsuzsanna karriertanácsadó elmondta, Kornél esete egyáltalán nem egyedi. Attól tart, sok fiatal nem gondolja át jelentkezéskor, hogy mire is mehet majd a megszerzett diplomájával, inkább a szülők tanácsát vagy osztálytársaik választását követik. „Nem tudnak, vagy nem akarnak kicsit előbbre gondolni, hogy mi várható mondjuk öt év múlva. Mikor aztán szembesülnek az elhelyezkedés nehézségeivel, elkeserednek, és hamar feladják az álláskeresést, vagy legalábbis megelégednek diplomát nem igénylő munkákkal.” –véli Joó Zsuzsanna, aki mindemellett nem javasolja a diplomák halmozását sem, hiszen a további tanulással a fiatal újabb öt évet hagy ki az életéből szakmai tapasztalatszerzés nélkül, ezt pedig egy addigra 25-28 éves embernek már „nem nézik el” a munkáltatók. Újabb diploma szerzésébe inkább tíz év múlva érdemes belefogni, mikorra az ember már épp kifáradna, kiégne, illetve új szakterületek, foglalkozások jelennek meg a horizonton. Megkérdezett tanácsadónk tapasztalata szerint a tíz évvel a diploma megszerzése után hozzá fordulók jelentős része már nem eredeti szakmájában dolgozik. Joó egyébként a bolognai képzésben bachelor fokozatú diplomát szerzett hallgatóknak is inkább a munkavállalást javasolja, mint hogy további két évet töltsenek el mesterképzésben. Szerinte a munkáltatót csak felerészben érdekli, hol és mit végzett a jelentkező, ami fontos, hogy azonnal hadra fogható munkatársat kapjon. „Persze még nem tudjuk, az élet hogyan fogja ezt igazolni, de szerintem attól nem fog senki többet keresni, hogy elvégzi a mesterképzést. Ha jó állást szeretnél, akkor felesleges. Akkor érdemes, ha elismerésre, presztízsre, több tudásra vágysz.”

Kovács Pál a versenyszféra helyett inkább erre vágyott, így lett a BME doktorandusza. „A diploma a PhD képzésnek szükséges, de nem elégséges feltétele, a pluszpontokat adó tevékenységeken (TDK, demonstrátorság, tanulmányi versenyek) túl egyfajta habitus is kell hozzá: igény a kutatásra és az oktatásra”- magyarázza Pál a Sóhajok hídja alatt állva, miközben az újabb állásinterjújáról érkező Kornélra várok. „Az iparban eltöltött éveket és egy három éves doktori képzést nem lehet összehasonlítani. Hogy az egyik vagy másik értékesebb neked, az belülről jövő ítélet.”- feleli kérdésemre, miszerint nem lett volna érdemesebb inkább a piacon kamatoztatnia megszerzett tudását. „Egy kiló almát és két doboz villanykörtét sem lehet összehasonlítani, egyszerűen azért, mert más a rendeltetési céljuk, még ha a forma hasonlít is. Doktorandusznak lenni jó. Mindennapi örömforrást jelent, ha azzal foglalkozol, amivel szeretnél, ami érdekel, ami motivál.” PhD hallgatóként visszatekintve Pál immár egyértelműen jó döntésnek tartja, hogy annak idején egyetemre ment középiskola után: „Ha megnézem a kortársaimat, akik nem tanultak tovább, akkor azt látom, hogy nekem sokkal több lehetőségem van, általában gazdagabbak az emberi kapcsolataim, változatosabb kikapcsolódási lehetőségekkel rendelkezem és népszerű szóval versenyképesebb, mobilabb vagyok náluk a munkaerőpiacon.” Bor Gábor, a frissen végzett biomérnök is csatlakozik a társalgáshoz: „Diploma nélkül nehéz érvényesülni, mert sok esetben úgy tekintenek rá, mint egyfajta garanciára az általános műveltségre, problémamegoldó képességre vonatkozóan.”
„A lényeg az értékteremtés, amelyre a diploma megszerzése alatt képessé válik egy fiatal, valamint sokat ér az egyetemi évek alatt megszerezhető kapcsolatok és az embert formáló közösség hatása. Nem a diploma, mint papír a fontos, hanem az út, ami alatt eljutunk a diploma átvételéig.”- vonja le a következtetést egy buddhista szerzetes nyugalmával Pál. Időközben befut Kornél is, aki viszont a legkevésbé sem nyugodt: „Minden jól indult az interjún, azt hiszem felkeltettem az érdeklődésüket. Aztán a gyakorlati tapasztalataimra kérdeztek rá és itt már bajban voltam… Attól tartok, az sem tetszett nekik, hogy 200 ezres kezdő fizetésben gondolkodtam.”
Kornél ezzel sincs egyedül, a 2007-es Műegyetemi Állásbörzén szereplő vállalatok közt készített felmérés szerint 22,1 százalékuk panaszkodott a BME-s frissdiplomások szakmai tapasztalatának hiányára, így ez a második legnagyobb probléma a nyelvtudásbeli hiányosságok után, melyet a cégek fele kifogásolt. Az elvárt bért illetően pedig sok pályakezdő diplomás a fellegekben jár: az AIESEC Magyarország felmérése szerint kezdő fizetésnek ugyan beérik nettó 160 ezer forintos havi jövedelemmel, de már egy éven belül 220 ezerre számítanának.

Kornéllal ezúttal úgy döntünk, egyenesen az Oktatási és Kulturális Minisztériumot keressük meg, hogy nekik szegezzük a kérdést, mennyit is ér a diploma manapság. „Nemzetközi összehasonlításban is kiugróan nagy Magyarországon a diplomások bérelőnye. A diplomások átlagosan több mint kétszer annyi fizetést kapnak, mint a középfokú végzettségűek” –állítja Dr. Rádli Katalin, az OKM Felsőoktatási Főosztályának helyettes vezetője, aki szerint a felsőfokú végzettségűek előnyei az élet számos területén megragadhatóak, így a fogyasztásban, az életkörülményekben, sőt, az egészségi állapot tekintetében is.
Sajnos viszont az is tény, hogy jelenleg a munkaügyi központokban regisztrált pályakezdő munkanélküliek immár 15%-át a felsőfokú végzettségűek teszik ki, a szám pedig ennek többszöröse is lehet, mivel a diplomások ritkábban jelentik be magukat munkanélküliként, mint a csak érettségivel, vagy szakmunkás végzettséggel rendelkezők. Mielőtt azonban borba fojtottuk volna a kilátástalannak tűnő jövő miatti bánatunkat, megkerestük a BME Karrier Irodájának tanácsadóját, Kiszely Gabriellát, aki ránk, műegyetemistákra nézve sokkal kedvezőbb adatokat tudott felmutatni. „A BME dobogós helyen van rangsorolva mind a műszaki, mind pedig a gazdasági tudományokat oktató egyetemek között, legkeresettebbek a villamosmérnöki, gépészmérnöki, informatikusi diplomával rendelkezők.”- magyarázza Kiszely, majd megmutatja nekünk a frissdiplomások esélyeit elemző tanulmányt, mely a 2005-ben és 2003-ban végzett műegyetemisták kérdőíves utókövetésén alapul. Eszerint a 2005-ben végzettek körében a munkanélküliek részaránya csupán 1,1%,  lényegesen alacsonyabb tehát a pályakezdő diplomások országos átlagánál. Az első munkahely megtalálásának átlagos ideje a BME-sek közt az elmúlt négy évben 2,4 hónapról 1,6 hónapra csökkent, ez szintén nagyságrendekkel kedvezőbb az összes frissdiplomásra vonatkozó adatnál.
Van okunk tehát arra, hogy bizakodóak legyünk az álláskeresés terén, még ha le is kell számolnunk néhány irreális elképzelésünkkel. „Az utóbbi két hónapban különféle alkalmi munkákat végeztem: kérdőívezést, promóciót többek közt…” –mesélte Kornél legutóbbi találkozásunk során.- „Természetesen nem adtam fel, hogy végzettségemnek megfelelő munkát találjak: folyamatosan követem az új lehetőségeket, hirdetéseket és rengeteg helyre elküldtem az önéletrajzom. Talán belevágok egy gyakornoki programba is.” Mindemellett érdemes minél tudatosabban készülni az álláskeresésre, minél hamarabb, már az egyetemi évek során megismerni, választott szakterületünk mely szegmense az, amelyben a legtöbbet tudunk fejlődni, és ahol reális esélyünk van az elhelyezkedésre.

Balog Dániel
Keretes anyagok: Hidasi Péter

Regionális bérkülönbségek

Magyarországon belül a pályakezdők elég jelentős bérkülönbségekre számíthatnak a különböző térségekben. A közép- és észak-magyarországi régiókban akár kétszer annyit is kaphat kezdő fizetésnek egy frissdiplomás, mint a Dél-Dunántúlon. A teljes munkavállalók arányában 9 olyan megye van, ahol az átlagfizetések a bruttó 155 ezer forintot sem haladják meg. A legrosszabbul Békés megyében, a legjobban Budapesten fizetnek ugyanazért a munkáért.
Budapesten az olyan szakmákban, ahol lényeges eltérés van a bevallott és a ténylegesen kapott jövedelem között, vidékhez képest akár a dupláját is meg lehet keresni szürkén. Jellemzően ilyenek az orvosi, ügyvédi, autó- és villanyszerelői, vagy taxisofőri munkák.
Külföldi viszonylatban főleg a magas adóterhek miatt számít rendkívül kevésnek az itthoni fizetés. A közeli országok közül Szlovákiában a bruttó bér 80, Csehországban 70, míg itthon csak az 57 százalékát vihetjük haza. A nettó fizetéseket tekintve azonban még élesebben látszik a különbség, a csehek 60 százalékkal, a szlovákok 30 százalékkal több pénzt keresnek átlagosan.


Legkeresettebb pályakezdők

A Haszon Magazin felmérése szerint gépész- és villamosmérnökök iránt a legnagyobb a kereslet, mindkettő Európa-szerte hiányszakma. Nyelvtudással és szakmai tapasztalattal az elhelyezkedés és karrier külföldön is garantált. Általánosan elmondható, hogy a mérnökké válás útja nem könnyű, de megéri a fáradozást. A kezdő fizetések 210-220 ezer forint körüliek, és ez néhány év munkatapasztalat után könnyen a 300 ezret is meghaladhatja itthon.
Alig marad el mögöttük a mérnök-értékesítő, ami nagyon kapós szakma, mivel két, egymástól távol álló szakterületet egyesít. Jól kommunikáló, szociális érzékkel rendelkező mérnök hallgatók előnyben.
A programozói állás némi visszaesés után ismét előtérbe került, és megfelelő önképzéssel, illetve tapasztalattal elég magas fizetésekre lehet számítani. Egy kezdő Java programozó 300 ezer forintot is hazavihet.
Utánuk jön a vállalatirányítási rendszerekért felelős gazdaság informatikus, aki a legmagasabb fizetésre számíthat a szektorban. Majd a pénzügyi tanácsadó, mérleglépes könyvelő következik.
A listán szerepel több olyan hiányszakma is, melyek már középfokú végzettséggel is végezhetőek. Ilyen az asztalos, CNC esztergályos, autószerelő. A fizetéseik pedig akár meg is haladhatják az egyetemet végzettekét.

Szólj hozzá!

Címkék: műhely gazdaság riport 2008 pályaválasztás munkaerőpiac

2008.03.25.
20:45

Írta: Balog_D

Kisebbségben

Megjelent: Műhely, 2008. március 25.

Nemrég az E épület aulájában tanultam, miközben furcsa beszélgetés ütötte meg a fülemet. „Vennék nekik egy repülőjegyet Nigériába. De csak odafelé.”- mondta egy másik asztalnál ülő egyetemista a barátjának, az arra közeledő színesbőrű vendéghallgatók láttán. A társalgás további részleteit inkább nem idézném, mindenesetre elhűlve és szégyenkezve hallgattam: itt tartunk 2008-ban? Komolyan bőrszín és származás alapján ítéljük meg az embereket ma is? 1961-es bemutatásakor botrányosnak számított Shelagh Delaney drámájának filmváltozata, az Egy csepp méz, melyben egy fehér diáklány néger tengerésztől esik teherbe, majd egy homoszexuális fiúval köt barátságot. Ez idő tájt történt, hogy a fekete, amerikai zenész Sammy Davis Jr. egy fehér nőt vett feleségül, aki emiatt sokak szemében megvetés tárgya lett. Alig negyven év telt el azóta, mára azonban a nyugati kultúrkörben az efféle esetek hál’istennek már egyáltalán nem keltenek különösebb feltűnést.
Mindez szép és jó, legalábbis annak tűnik. Kérdés azonban, hogy az emberek toleranciaszintje nőtt-e meg, vagy az úgynevezett politikai korrektség jegyében csupán a szőnyeg alá söpörtünk számtalan égető, megválaszolatlan kérdést? Képesek vagyunk ma már elfogadni a kisebbségeket, legyenek azok akár rassz, akár vallás, akár szexualitás tekintetében mások, mint mi, a többség? Az idegenektől való szűklátókörű és sokszor alaptalan félelmet mi sem bizonyítja jobban, minthogy szociológiai kutatások szerint a magyarok több mint hatvan százaléka elutasítaná piréz bevándorlók befogadását. Csakhogy pirézek nem léteznek, ez egy fiktív nemzet, akiket csak a kérdőív kedvéért találtak ki a kutatók, a társadalmi előítéletek felmérésére.
Persze mindig kettőn áll a vásár. Egyáltalán nem mindegy, betartja-e a szóban forgó kisebbség a többségi társadalom által elfogadott alapnormákat, vagy sem. Ha nincs hajlandóság a beilleszkedésre, aligha várhatjuk, hogy a többség előítéletei megváltozzanak. Legyen szó romákról, arabokról, kínaiakról, vagy akár pirézekről.

Szólj hozzá!

Címkék: műhely publicisztika 2008

2008.03.10.
20:33

Írta: Balog_D

Mesterkurzus könyvsorozat – Az élet dolgai

Megjelent: Műhely, 2008. március 10.

Tanuljuk meg könnyen, gyorsan és persze fájdalommentesen, hogyan lehetünk sikeresek a munkában, a tanulásban, a szerelemben! – Talán már fel sem kapjuk a fejünket, ha hasonló könyvreklámot látunk a mozgólépcsőn. Az úgynevezett önsegítő könyvekkel, melyek egyszerű, de tökéletes választ ígérnek életünk problémáira, tele a padlás, pedig tudhatjuk: a világon semmire nincs tökéletes recept, nem árt tehát fenntartással kezelni bármit, ami ilyesmit kínál. A kissé fellengzősnek ható cím ellenére pont azért volt számomra kellemes csalódás a Mesterkurzus – Az élet dolgai c. könyvsorozat, mert nem kísérli meg megadni az Egyedüli Üdvözítő Választ. A 2004 óta tartó népszerű előadássorozat 24 kis, egy este alatt elolvasható kötetekből álló nyomtatott és kibővített változata az élet legkülönfélébb területeit járja végig, a depressziótól a boldogságon át az önzésig, az önismerettől a családon át a szexualitásig. Az előadók az emberi lélek titkait sokféle tudományág irányából közelítik meg: vannak köztük pszichológusok és pszichiáterek, szociológusok, a keleti és nyugati filozófiák tudósai, valamint ezoterikus gondolkodók is, nagy tekintélyű szakemberek és populáris személyiségek egyaránt. Csak néhány név kedvcsinálónak, a teljesség igénye nélkül: Lux Elvira, Popper Péter, Feldmár András, Heller Ágnes, Mérő László, Csányi Vilmos, Csernus Imre. Minden témakört három-négy, eltérő szakterületről érkezett előadó tanulmányoz, a rövid előadások így több szemszögből világítanak rá életünk fontos kérdéseire őszintén, lényegre törően, tabuk nélkül. Továbbgondolásra, önvizsgálatra késztetnek ahelyett, hogy bármelyikük is szánkba akarná rágni a megoldást. Ebből adódóan az előadók olykor egymásnak is bátran ellentmondanak, és pont ez tetszik a Mesterkurzus könyvekben: a választás mindig a mienk, mit építünk be részben már kialakult, de folyamatosan alakuló világ- és emberképünkbe, és mit nem.
 

Szólj hozzá!

Címkék: műhely pszichológia 2008 recenzió

2008.03.10.
20:14

Írta: Balog_D

„Aki Habsburgnak született, és magyarnak halt meg”

Megjelent: Műhely, 2008. március 10.

Február 25-én, a BME Központi épületének díszterme előtt Dr. Molnár Károly rektor több kar dékánjának jelenlétében megkoszorúzta József nádor hányattatott sorsú mellszobrát. Az eseményen Habsburg-Lotharingiai Mihály, a nádor ükunokája is részt vett felesége társaságában.

Molnár beszédében József nádor érdemeit méltatta, a magyar kulturális és tudományos élet fejlődésének előmozdítását. Habsburg Mihály olyan emberként emlékezett ükapjára, akinek életét „a munka, az erény, a hazaszeretet és az istenfélelem határozta meg.” A nádori tisztséget, mely a király utáni második legnagyobb országos méltóságot jelentette, 1796-tól 1846-ig töltötte be. Kezdettől fogva a reformok és az alkotmányosság híve volt, szorgalmazta a bebörtönzött magyar jakobinusok amnesztiáját, hozzájárult a Magyar Tudományos Akadémia megalakulásához és számos más polgári kezdeményezést is támogatott, például a Természettudományi Társaságot. Megalapította a Vakok Intézetét és a magyar tisztképző intézetet, a Ludovikát. Sokat tett a főváros fejlesztéséért is, létrehozta a Szépítési Bizottmányt, szerepe volt a Városliget rendezésében, a Margitsziget parkosításában, a vasútépítésben és a gellérthegyi csillagvizsgáló felépítésében. Bőkezű mecénás hírében állt és a közoktatás fejlesztését is szívén viselte. 1846-ban egyetemünk elődje, az Ipartanoda az ő nevét vette föl, melyet egészen a második világháború végéig viselt.

Az egyetem egykori névadójának mellszobrát még 1912-ben avatták föl és eredetileg az Aulában állt, míg 1949-ben nyomtalanul el nem tűnt. 1997-ben került csak elő súlyosan megrongált állapotban az egyetem pincéjéből, majd a restaurálás és a márványfej pótlása után két év múlva immár jelenlegi helyén avatták fel újból. Az avatáson jelen voltak a Habsburg–család tagjai is, akik attól kezdve minden évben koszorúval róják le tiszteletüket neves felmenőjük szobra előtt, akit csak így emlegettek: „Habsburgnak született, és magyarnak halt meg.”
 

Szólj hozzá!

Címkék: műhely tudósítás 2008

süti beállítások módosítása